THIRTY - SEVENTH CHAPTER

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt, jóó hosszú-ra sikeredett, remélem nem baj. Viszont, kissé elkeseredtem. Rosszul csinálok valamit, hogy mostanság megcsappant a számotok? Szóljatok, ha valami nem tetszik vagy unalmas a sztori, mert Néma gyereknek anyja sem érti a szavát! 

Have a nice day,

Susan:*

Naturally

"Nem lettem volna a helyében, hiszen látszott rajta, hogy mindkét fiú elvarázsolta őt." - Eleanor Calder

Anastasia Hill

Csöndesen Gemma ágyán ülve vártam Eleanor-al, hogy a lány kijöjjön a fürdőszobából és így végre nekiláthassunk az elkészítésének. Sosem sminkelte olyan nagyon magát, hiszen csodálatos, hibátlan bőrrel rendelkezhetett, de a mai estére mindannyian kicsit többek akartunk lenni az átlagosnál. Természetesen csak Eleanorra vagy Gemmára kellett pillantanom, akik már alapjába véve többek voltak, mint átlag lányok. Eleanor magával ragadó szépsége, mosolya vagy csak csupán a természete már sugallta a lányról, hogy rettentően különleges neveltetésben volt része és... a szépsége ennek a dolognak már csak egy amolyan ráadása volt. És ugyanezt  tudnám elmondani Gemmáról, aki jelen pillanatban a barátom nővére és egyben remek barátnőm. Észrevehetően hasonlítottak egymásra Harry-vel, de ennek ellenére mégis teljesen mások voltak. Két külön személyiség. Míg Harry, amolyan heves őrült kamasz hírében állt, akinek a legfontosabb dolog az életében a bulizás és az ilyenkor fennálló nők sokasága, akik arra várnak, hogy ez a különleges személy valamiféleképpen, de felfigyeljen rájuk. És ennek a lázadónak mondható tinédzser fiúnak az ellentéte volt Gemma. Nem ismertem a lány előéletét, így csak a jelenlegi álláspontokból sikerült merítenem egy-két dolgot, amik ténylegesen is Harry ellentétei voltak. Ellentétek, de mégis mind a kettő személy rettenetesen a szívembe lopta magát, ahogy szinte az egész Styles család. Egyre jobban kezdtem azt érezni a jelenlétükkel együtt, hogy noha szeretek itt lenni, de mégis hozzájuk köt minden. A szerelmem, a családom és... London. Szerettem volna visszamenni oda, ahol minden elkezdődött, de ennek ellenére szívem egy kis darabja, no meg az eszemé nem engedett. 

- Héé - puha kezeivel ragadta meg az enyémet, fejemet hirtelenjében kaptam felé, így találkozhattam aggodalommal teli tekintetével. Eleanor csillogó szemekkel figyelte az elmélkedésemet valószínűleg már percek óta. - Minden rendben Anastasia? - suttogásként jutottak el felém a szavai és csak most jutott el a tudatomig, hogy a teljes nevemen szólított. 

- Haragszol rám, igaz? - fejemet kissé megráztam, leheletnyivel jobban szorítottam El kezét, mint eddig. - Ana-ból Anastasia. - apró kuncogás tört ki ajkaim között a lány tekintete láttán, hiszen valószínűleg egy kérdésére adtam meg a választ, amit hamarosan hallhattam is volna. - Sokszor akartam neked írni... - hangom elhalt, tekintetem, ahogy arcom is komollyá vált. - de valamiért sosem sikerült.

- Egy ideig reménykedtem, de előbb sikerült ezt feladnom, mint a fiúknak. Mindenkit rendesen megleptél és összetörtél. - számat nyílásra kényszerítettem, de mutatóujját felmutatva jelezte, hogy beszélni akar. - Sőt, ezt a mai nappal még tetőzted is. Tudod... - apró mosoly jelent meg szája szélén, de ez szemét nem érintette. - Harry-t egy hajszál választotta el attól, hogy ne menjen neki Justin-nak. Noha azt látod, hogy Ő az, akit a legjobban megviselte a te távolléted, akkor nagyon tévedsz. Valakit még nála is jobban összetörtél, csak sajnálatos módon remekül tetteti a fájdalmait. - Eleanor száját becsukta, amikor a fürdő ajtaja nyílott ki, így a titokra még egyelőre nem derült fény. Noha sejtettem, hogy Zayn-ről beszélt, de fogalmam sem volt róla, hogy a barátom ennyire maga alatt lenne amiatt, hogy én távoztam egy kis időre az életéből. De sejteni sem sejtettem, hogy ezzel mire akart kilyukadni Eleanor, hogy mire akart ezzel célozni, így egyelőre csak a sötétben tudok ez ügyben tapogatni. Gemma csak állt előttünk és mind a kettőnk tekintetét alaposan végigmérte.
- Valamit megzavartam? - Eleanor-al együtt egy mosolyt erőltettünk arcunkra, majd a mellettem ülő lány a helyéről felállva sétált el egyenesen a kis asztalig, ahol Gemma helyet foglalt, így is megkönnyítve El dolgát.


Este lévén még mindig a forró levegő simogatja csupasz bőrünket, ugyanis mind a hárman egy egyszerű lezser topnál maradtunk. A fürdőruha kötelező darabja a mai estének, mivel a házibuli a parton került megrendezésre, így bármikor bekövetkezhet az a baj, hogy valamelyikünk a tengerben köt ki az éjszaka közepén. A poharak állandóan cserélődtek a kezünkben a különböző alkohol tartalmú italokkal együtt, amiket  a házigazda gondosan töltögetett nekünk. Már mindannyiunkon látszott és érződött is, hogy van bennünk némi alkoholtartalmú ital, de pont még a határon voltunk, ami elfogadható volt egy közösségi társaságban. A lányokat a fontosabb személyeknek bemutattam, akiket én is közelebbről ismertem, de még számomra is csomó ismeretlen ember volt jelen, akik közül néhányan az életemre törtek, miszerint is ők biztosan ismernek engem. Noha lány bulinak volt titulálva a mai este, ennek ellenére mégis voltak fiúk, akik főleg a mellettem lévő lányokra voltak rágerjedve. Eleanor természetesen gondosan vigyázott arra, hogy tényleg csak táncoljon az adott illetővel és, ha véletlenül netán tán az megszegte az általa kiszabott tisztes távot könyörtelenül elhajtotta. A percek és az órák hihetetlen gyorsaságban repültek, de, ahogy a mondás tartja: Jó társaságban szinte repül az idő. Ez tényleg így volt, rettentően gyorsan telt el az idő és ez érződött az egyre sötétedő tájon is. A távolban már nem lehetett semmit sem látni olyannyira elfeketült minden, de ezt a legtöbb fiatal nem érzékelte. Fejem egyre tisztábbá és tisztábbá vált, ugyanis a mai napon még vár rám egy fellépés, amit a barátnőimnek köszönhetek. Tekintetemmel folyamatosan nézegettem a körülöttem lévőket, mindaddig, amíg meg nem láttam az egyre közeledő ismerőseinket. Indio hatalmas mosollyal az arcán haladt felém, de léptei koránt sem voltak biztosak, láthatóan neki sem volt hiánya az alkoholból. Elém érve nyakamba csimpaszkodott, arcomra egy csókot nyomott, majd röhögve mutatott a partnerem felé, akinek már a szemei sem álltak jól.
- Indio! - korholtam bátyámat, aki próbált tőlem távolodni. A lányok egytől egyig észrevettek minket és szinte ugyanolyan tekintettel illették meg a fiúkat, amilyennel én a bátyámat. Kate elpirult arccal nézett végig Indion, akinek az a szexi-vagyok-most-elkaplak mosoly jelent meg arcán. - Azt hittem megbeszéltük, hogy külön töltjük ezt az estét! - húztam vissza pöfékelve, fortyogtam a dühtől.
- Hoppá! - szájához kapott, ajkát ismételten egy ravaszkás mosoly díszítette. - Nem is mondtam, hogy ma én kísérlek a gitáron? A barátod kicsit sokat ivott. - fülemhez hajolva suttogott, tekintetét elkapta és folytatta utát Kate felé. Magam elé bámultam és figyeltem az egyre közelebb férkőző fiút. Tekintete most lényegesen másabb volt, mint eddig, sokkal inkább hasonlított egy ragadozó fiúra, aki épp most találta meg kiszemelt célpontját, mint egy normális átlagos fiúra, aki egy kissé meg van fűszerezve némi hírnévvel.
- Szerelmem. - derekamat elkapva duruzsolt a fülembe. Nagyon nem rá vall ez a megszólítás.
- Micsoda kellemes meglepetés. - hangomból egy kis gúny érződött, de örültem, hogy itt van velem és az este további részét vele tölthetem el. Keze lejjebb vándorolt, megállapodott a fenekemnél és pillanatokon belül ajkaink már egymáséin voltak. Nyelvének nem kellett engedélyt adnom, magától utat tört és vadul kereste az enyémet. Az egész kezdett másba átmenni és félő volt, hogy Harry ilyen állapotban egyáltalán nem zavartatná magát. Kezére rátettem az enyémet, majd a derekamig húztam fel. Számat elemeltem az övéről és ezzel a cselekedetemmel egyetemben felvittem kezeimet a tarkójához, ahol egy ideig megpihentek. Harry válla fölött átnézve szembesültem Eleanor pillantásával, amint rám néz, majd Harry-re, de a végén minden figyelmével a sréhen mellettünk álló Zayn-re meredt. Torkomban gombóc keletkezett, egyszerűen még mindig nem tudtam, hogy mit akar ezzel mondani nekem. Akármennyire is vágytam most Harry ölelésére vagy szimplán a jelenlétére a dolgok végére kellett járnom, így lefejtettem magamról a kissé labilis fiút, majd lépteimet meggyorsítva értem el Eleanor-hoz, akit óvóan ölelt barátja jelezvén a többi férfineműnek, hogy már réges-régen foglalt az előtte álló lány szíve. - Elrabolhatnám egy percre a barátnődet, Louis? - kiskutya szemeket vetettem be Louis ellen, aki csak mosolyogva nyújtotta felém a barátnőmet. - Köszönöm. Tényleg csak egy perc. Addig figyelhetnéd Harry-t. - aprót kacsintottam, majd amilyen gyorsan jöttem olyan gyorsan távoztam is azzal a kivétellel, hogy most volt társaságom. Távolabb mentem mindenkitől, hogy nyugodt környezetben tudjak a dolgok végére járni. Amikor végre kellő távolságra voltunk a buli helyszínétől lábam mintha földbe gyökerezet volna, csak a barátnőmnek szenteltem minden figyelmemet.
- Lassan fellépésed lesz. - hangja semmitmondón csendült fel, mintha sejteni sem sejtené, hogy mit akarok most tőle.
- Ugye tudod, hogy addig nem megyek vissza, amíg el nem mondod, amit a szobában akartál? Nem állít meg egy fellépés, majd... - hangom elhalt, kezeimet széttártam. - Indio szórakoztatja őket. Szóval...?
- Szakított Perrie-vel. - suttogásként csúsztak ki száján a szavai, míg tekintetével a tömeg felé figyelt. - Most is néz minket. - arcát végre felém fordította, aprót biccentett oda, ahonnan előbb eljöttünk.
- Olvastam és be is avatott, hogy nem érezte már azt, amit kellett volna.
- Gondoltam, hogy nem fogja elmondani, még talán magában is küzd az érzések miatt. Ana Zayn szerelmes beléd. Miután te elmentél teljesen más lett. Észrevehetően más. Sérüléseket okozott magának s, amikor ezzel alább hagyott szakított Perrie-vel. Senkivel sem volt hajlandó beszélni, hazautazott és akkor hívott fel a nővére, Doniya, hogy valamennyire tisztábban lásson, mint akkor. Elmondtuk egymásnak, hogy ki mit tud Zayn-ről és így sikerült végre egy teljes képet alkotnunk. Sokat mesélt a családjának egy lányról, aki természetes szépségével lenyűgözte őt már a kezdetektől, de mégis mást választott helyette. Teljesen magába zuhant Ana...Doniya véleménye szerint még egyszer sem látták őt így, ilyen megviselten. Egy ideig távol volt tőlünk és úgy tért vissza, mintha semmi baj sem lenne, de mi tudtuk, legalábbis én, hogy ez egyáltalán nincs így. És tudod mikor kaptuk vissza teljesen Zayn-t? - szemével enyémet kémlelte, hátha lát benne valamit, valami különlegeset, de még magam sem tudtam, hogy hol áll a fejem. Fejemmel aprót bólintottam, egy egyszerű nem válasz sem jött ki a számon.
- Gondolhattam volna. - apró mosollyal a száján rázta meg a fejét, kezemnél fogva megragadott és úgy húzott vissza a tömeg felé. - Akkor kaptuk őt vissza, amikor téged is. Amikor meglátott a színpadon, amikor találkoztatok apád házában már az a fiú volt jelen, akit régóta szerettünk volna visszakapni.
- Ez lehetetlen. - lábam megtorpant, El értetlenül vizslatta az arcomon keletkező ráncokat.
- Ana szép vagy, tehetséges. Ez magától értetendő akármennyire is hihetetlen számodra. Nagyon jó barátnőm vagy és pont ezért szerettem volna veled beszélni, hogy tisztábban láss. Döntsd el, hogy Harry-vel akarsz-e lenni vagy Zayn-el, mert jelen pillanatban nagyon ilyen se veled se nélküled kapcsolat van köztetek. Ha Harry-t választod, akkor ne adj félreérthető jeleket Zayn-nek, mert reménykedni fog. Melletted állok mindenben, tudod jól, de ők is a barátaim és így...az én dolgomat is nehezítitek. - hangja halkult és megjelent az a szokásos kedves mosoly, amivel általában az embereket illetni szokta. Viszont nekem egyáltalán nem volt kedvem mosolyogni, semmit nem akartam a mai estén csinálni csak ezt a sok szarságot elfelejteni. Semmit sem mondtam neki, csak egy mély levegőt vettem mindössze és lábaimat mintha nem is én irányítottam volna, maguktól útnak indultak. Egyenesen az italos standhoz mentem és két poharat emeltem fel, amik még érintetlenül álltak ott és várták, hogy valaki megigya őket. Tessék, itt vagyok! Szemeimet lehunytam és próbáltam valamelyest megérteni Eleanor szavait, miközben az italok csak úgy csúsztak le a torkomon, néha-néha marva azt. Válasszak! De miért? Én már választottam! Vagy mégsem? Kérdések száza marcangolta a fejemet, miközben az italokat sorra emeltem, mit sem törődve azzal, hogy a későbbiekben valószínűleg ezt meg fogom bánni, nem is kicsit. Szemeimet kinyitva ráncoltam össze a homlokomat, az utolsó poharat helyeztem el az asztalon és a még számban lévő folyadékot lenyeltem. Hajamba túrtam és megfordultam, hogy a hang forrása felé nézhessek. Az ünnepelt állt a színpadnak titulált helyen, már Indio is jelen volt, aki már csak rám várt, hogy a várva várt számot elénekelhessem. Mosolyt varázsolva az arcomra indultam meg kissé bizonytalanul a színpad felé és látszódott Indio arcán, hogy sejti: valami nagy baj lehet. Amikor elindulunk, hogy együtt vészeljük át az estét, akkor legtöbbször én viszem őt haza, én vigyázok rá, míg ő a mértéket figyelmen kívül hagyva issza le magát addig a bizonyos sárga földig. Ez tulajdonképpen nem zavar egy cseppet sem, szeretek rá vigyázni és biztonságban tudni őt, de ez fordítva még nem történt meg sohasem. Mindig figyeltem, hogy annyit igyak amennyi pont elegendő ahhoz, hogy jól érezzem magamat, de a mai napon szabályt szegtem. Felkavartak a történések és úgy érzem a beszélgetés óta most először, hogy nincsenek gondjaim. A mikrofon előtt állva vigyorogtam, mint egy bolond gyerek, akit talán most engedtek ki a pszichológiáról.
- Hogy érzitek magatokat ma este Manhattan-iek? - a szám elé téve a mikrofont kiabáltam bele, Indio erőltetett mosollyal az arcán surrant mellém.
- Mi a franc van veled Hill? Még nem láttalak ennyit inni. Sőt, ha jobban belegondolok még nem láttalak inni. Egy perc alatt többet ittál, mint én egész este. Valami gáz van? - aggódóan suttogta bele fülembe, azonban mondatait tompították a tömeg felől érkező sikítások.
- Akkor szóljon a Naturally, amit még valószínűleg a bátyámon kívül nem hallott senki. - fordultam ismét a tömeg felé, figyelmen kívül hagytam Indio kérdéseit. És, amikor felcsendültek az első ismerős akkordok felszabadultan sétáltam és mozogtam a dal ritmusára. - Készen álltok fiúk? - hátra fordulva kémleltem a két fiú tekintetét, akik már vadul pengették a gitárt és ütötték a dobot. Egy bólintással nyugtázták a dolgot, így a mikrofonnal a kezemben fordultam vissza a közönséghez. Az első szavakat kezdtem el a számon kiejteni, tekintetemmel Zayn-t figyeltem.
A szám végéig folyamatosan csak őt néztem, neki énekeltem és fogalmam sincs, hogy miért. Nem tudom mit miért tettem, de a szám végére már ott állt előttem Harry, aki alig várta, hogy újra karjába tarthasson. Indio értetlen tekintettel illetett meg, mint, aki nem érti, hogy mi is történt most valójában. Az órák teltek, a levegő kezdett hűlni, de ez egyikünket sem érdekelte különösebben. Minden figyelmemet Harry-nek szenteltem, akivel kezdett az egész dolog ismételten valami másba átmenni. Száját folyamatosan nyakamon pihentette, ahol puha, érzéki csókokat hagyott.
- Menjünk! - kissé eltoltam magamtól, ujjaimat összekulcsoltam az övével és az út felé indultam meg vele.
Tíz perc múlva már az ajtóhoz vezető úton faltuk egymást, a pólója már csak emlék volt számunkra. A széttépet anyagot a kezében szorongatta miközben próbált megszabadítani a testemet takaró anyagtól. A kulcsot nehézkesen bár, de sikerült a zárba helyeznem és ezzel együtt kinyitnom azt. Mind a ketten sietősen dobtuk le a cipőnket, a szánk egy percre sem hagyta el egymást. Harry a nappali felé tolt, ahonnan sikeresen feljuthatunk az emeletre, egyenesen valamelyikünk szobájába. Többször is a falnak toltuk egymást és ott folytattuk egy kis időre megállva a heves, ámde érzéki kényeztetést, addig, ameddig egy hang meg nem zavarta ezt a tevékenységünket.
- Nagypapa? - apró mosolyt erőltettem az arcomra, miközben az immáron kezemben lévő pólómmal próbáltam takarni a felsőtestemet. - Apu! - aprót biccentettem apám felé, Harry elé álltam, aki mintha mi sem történt volna köszönt a szobában lévőknek.
- Mr. Downey, Anya.
- Azt hiszem mi most... - hangom elhalkult, zavarban voltam. - megyünk aludni. - erős hangsúlyt fektettem az aludni szócskára, ugyanis Rob összeszűkült szemekkel mért végig minket.
- Nem mutatsz be a barátodnak, drágám? - nagyapám arca szemtelen mosolyra húzódott fia képe láttán. Istenem ennél kínosabb nem lehetne a dolog! - Ő az a fiú, akiről apád olyan sokat mesélt?
- Harry Styles, uram! - Harry előrébb lépett, nem zavartatta, hogy felső testét semmi sem fedi. - Póker-parti?
- Milyen udvarias fiú. A családunk híres a hajnalig elhúzódó póker-partikról. Anyád igen ügyes asszony, fiam. Lenyűgöző, ahogy blöfföl. - érdekes volt így hallani őt, ahogy Anne-ről beszél. Tényleg lenyűgözte őket, ahogy mindenki mást is.  - Ana! - tekintetét most felém intézte. - Holnap a hajón töltjük a napot! Most pedig pihenjetek, biztos kimerített titeket a nap. - utunkra bocsátott minket, így Harry büszke vigyorral az arcán indult meg felém. Ujjainkat összefűzte és tovább indultunk a lépcső felé, amin gyors tempóban felszökkenve találtuk magunkat az emeleten. Harry az ajtómig kísért, ahol megállított és egy utolsó csókot hintett ajkaimra. Értetlenül néztem rá, azt hittem, hogy együtt térhetünk nyugovóra, de nem így történt. Mosollyal az arcán lépkedett tovább, majd az ajtaja előtt megállt még egy percre és egy utolsó csókot dobva felém tűnt el a szobája sötét bugyrában.


Reggel hatalmas macskajajjal ébredtem, a fejem szétrobbanni készült. Fejemet fogva indultam meg a fürdő felé, ahol a ruháimat levetve sikerült beállnom a zuhany alá. A langyos vízcseppek most kifejezetten nyugtatták a bőrömet, gyors tempóban siklottak le rajta. Órákig bírtam volna ott állni és folyatni magamra a vizet egész nap, de tegnap este világosan kijelentette a nagyapám, hogy a mai napot a jacht-on fogjuk tölteni. Igaz, semmi kedvem nem volt a mai nap egyáltalán a lábamat is kitenni a lakásból, de ritka pillanatok egyike, amikor együtt lehet a család és olyankor azt bizony ki kell élvezni. A vizet elzártam, magam köré csavartam egy törölközőt és így lépkedtem ki a szobámba. Lábaim megtorpantak, amikor Indio várt az ágyamon ülve, minden mozdulatomat végigkísérte. Lábaim újra járni kezdtek, amikor Indio nevetve dőlt végig az ágyon, így a szekrényemet kitárva vettem elő a fürdőruhámat, egy vékony pulóvert és egy farmer-sortot. Kezeim közé fogtam a ruhadarabokat és sietős tempóban mentem vissza a fürdőszobába.
- Minek köszönhetem korai látogatásodat? - lépteimet felé intéztem, immáron teljesen felöltözve huppantam le mellé az ágyra.
- Szörnyen nézel ki. Mint, aki most először másnapos. - hangos kacaj kúszott ki száján, de pillantásom láttán próbálta visszafogni magát.
- Szörnyen is érzem magamat, és... ha jobban belegondolok ez az első olyan reggelem, amikor semmihez sincs kedvem. Viszont rajtad semmit sem látni, kivéve azt, hogy valami miatt szarul érzed magadat. - szememet összehúzva dőltem rá, államat mellkasán támasztottam meg.
- Apa ki fog nyírni, hogy rászoktattalak a trágár szavakra. Így is ki van akadva rám a tegnapi belépőtök miatt. Mellesleg hozzáteszem, hogy irtóra kíváncsi lettem volna rá. - ismét felnevetett, ezáltal fejem fel-le mozgott mozgó mellkasa miatt.
- Miért érzem azt, hogy valami oltári nagy hülyeséget csináltál és a kínos belépőm miatt csak terelni akarsz? Mi történt miután mi távoztunk? - szemöldökömet felhúztam, törökülésben helyezkedtem el előtte.
- Hát... - idegesen tarkójához kapott, tekintetével most a szemben lévő polcot figyelte. - megcsókoltam Kate-et.
- Micsoda? - szám O alakot formált a szavai hallatán. - Mondd, hogy nem csak hirtelen felindulás. - ajkát kínos mosolyra húzta, miközben tekintetét ismét rám szegezte, arcomat a kezeimbe temettem. - Jaj, Indio! Egy barom vagy, ugye tudod? Kate halálosan szerelmes beléd, ráadásul ezt tudod is, de ennek ellenére megcsókoltad. Remélem tisztában vagy vele, hogy most reménykedik abban, hogy van némi esélye nálad.
- Tudom! Elrontottam, ezzel tisztában vagyok és... ha találkozok vele tisztázom ezt az egész szarságot.
- Indi... azért csak volt valami oka annak, hogy megcsókoltad. Vagy rosszul gondolom? - szempilláim alól figyeltem minden mozdulatát, homlokát ráncokba borította, elgondolkodott a válaszán.
- Az ok az alkohol volt. Tényleg nem tudom, hogyan jutottunk el odáig, de azt hiszem nem csak nekem volt élményekkel teli az éjszakám.
- Nem történt semmi köztem meg Harry között, ha erre célzol. - kezeimet összefűztem mellkasom előtt, játszottam a durcás kislányt, akit valamivel vádolnak, amit meg sem tett.
- Most kivételesen nem rád gondoltam, Hill. - kacéran rám kacsintott. - Zayn az éjjel nem aludt itthon és, ha jól sejtem, márpedig jól, akkor Sarah-val tölthetett el egy csodálatos és mozgalmas éjszakát. - Zayn neve hallatán összeszorult a gyomrom, valami miatt rosszul éreztem magamat. Döbbenten figyeltem Indio-t, aki kezdett már-már aggódóan figyelni. Folyamatosan csak egy dolog kavargott a fejemben, mégpedig az, hogy Sarah és Zayn mit csinálhattak az este folyamán. Persze örültem, hogy Zayn más lányokkal töltötte a mindennapjait, de valami oknál fogva mégis elkeserített a gondolat, hogy mostantól kezdve minden percét egy bizonyos lánnyal fogja tölteni. Idegesen keltem fel a helyemről, majd a lábaimat járásra kényszerítve indultam le a lépcsőn, egészen a nappaliig. Az egész család már lent tartózkodott, Zayn-el és Sarah-val egyetemben, akik boldogan ölelgették egymást, mint egy szerelmespár.
- Jó reggelt szívem! - apám hangja törte meg a szobában fennálló csendet, lépteimmel Harry felé közeledtem. Apró csókot leheltem ajkaira, majd apám felé lépkedtem, aki kezeit széttárva várt engem. Percekig beszélgettünk a mai napról, szinte kikapcsoltam, a szavak összefolytak a fejemben. - Indulhatunk? - apám hangja zökkentett ki a gondolkodásomból, majd talpamra állítva támasztott meg még mindig. Harry csapódott mellém, ujjainkat összefűzte és így indultunk útnak, mindannyian.
- Szimpatikus a barátod, Ana. - idősebb Robert - nagyapám - hangja csendült fel immáron a hajón. - Apádnak nem tudom mi baja van vele. - mosolyogva csúsztatta előrébb orrán a szemüveget, ami engem is megmosolyogtatott.
- Fél, hogy visszamegyek velük és szerinte javíthatatlanul nőcsábász. - akaratom ellenére is egy szívbéli kacaj hagyta el a számat. - Zayn-t kedveli jobban. Szerinte ő a hozzám illő fiú.
- Mintha magát írta volna le a nőcsábász szöveggel. Ő mondta neked, hogy Zayn-t szereti jobban? - szemöldökét égnek meresztette.
- Ígéred, hogy nem mondod vissza neki? - közelebb húzódtam hozzá, szemüvegemet a fejem tetejére toltam fel.
- Megbízhatsz bennem, kincsem. - arcomhoz nyúlt, majd végigsimított rajta. Tudtam, hogy szavai igazak, hiszen jóban volt apámmal, de minden kis titkot, amit eddig elárultam neki az biztonságban volt nála. Apró sóhaj hagyta el a számat, ujjaimat tördelni kezdtem.
- Kihallgattam őket, amikor beszélt Zayn-el. Akkor tudtam meg azt is, hogy fenyegetik. - fejemet félve emeltem fel, ugyanis nem tudtam, hogy Ő mennyit tud arról a bizonyos veszélyes fenyegetésről, amiről én nem tudhatok.
- Nem tudja, hogy tudsz a fenyegetésről, igaz?
- Ha tudná, akkor már valószínűleg egy tömlöcben lennék a pincében, ami egy golyóálló helyiségben lenne a Holdon. Zayn-t kérte meg, hogy figyeljen rám. - vállat rántottam miközben nagyapám arcát figyeltem.
- Mindig is vágyott egy lány gyermekre, de ehelyett jött két fiú. Nagyon szerette anyádat Ana, mindenkinél jobban. Pont olyan volt a kapcsolatuk, mint a tied meg Harry-é. De, ahogy Ő is, úgy te is szerelmes vagy egy másik személybe is. Ugyan nem szereted úgy, mint Harry-t, de mégis érzed, hogy több van köztetek Zayn-el, mint sima barátság. Láttam én reggel azt a pillantást, amit Zayn felé küldtél. Örülsz is a boldogságának meg nem is. Bonyolult dolog a szív kincsem, de hidd el csak rajtad múlnak a dolgok. Neked kell eldöntened, hogy ki mellett lehetsz maradéktalanul boldog, annak ellenére, hogy ezzel valószínűleg a másikat töröd össze. Azt hiszem anyád jó döntést hozott, amikor elhagyta apádat, mert így boldog lehetett. Szerette a fiamat, láttam rajta, de mégsem úgy nézett rá, mint te Harry-re. Van olyan szerelem is, amilyen a tied meg Zayn-é vagy említhetném Robert-et és Susan-t, de olyan is, mint Robert-é és Anyádé. Ez most bonyolult, és valószínűleg nem érted, de mindkét esetben, sőt háromban az egyik fél sokkal jobban szerette  a másikat, mint fordítva. Apád csak óvni akar a csalódástól és a legjobbat szeretné neked.
- Nem tudom, hogy mit érzek Zayn iránt és ez megőrjít. Harry-t szeretem, nagyon szeretem nagypapa. Néha félek, hogyha elveszítem, akkor én egy semmi leszek nélküle.
- Édes kicsi Ana. Élj a mának és élvezd ki a pillanatokat. Annyira fiatal vagy még és olyan tapasztalatlan. Csak annyit tudok neked tanácsolni, hogy hallgass a szívedre. Nála jobban senki se tudja, hogy te mit szeretnél, illetve kit szeretsz! - apró mosoly jelent meg arcán, kezével újra végigsimított az arcomon. - Most pedig menj! Légy a barátaiddal. Ne egy ilyen vénemberre pazarold a drága perceidet. - rám kacsintott, majd helyéről felállva nyújtotta felém a kezét. Kezemet belehelyeztem az övébe és pillanatokon belül már a talpamon álltam. Lassan lépkedtünk a többiek felé, ahol már kellőképpen jó volt a hangulat. Óvatosan Harry mögé settenkedtem, aki mélyen bele volt feledkezve egy komoly beszélgetésbe, ami apám és közötte folyt. Kezeimmel eltakartam szemét, apró csókot leheltem nyakára, amire apró kuncogás hagyta el a száját. Fejét hátradöntötte, kezeimet elemeltem szemétől és nevetve nyomtam ajkaimat az övére. Hatalmas kezeivel megragadta a combomat és az ölébe húzott és onnan csodálhattam továbbra is a csodás kilátást a puccos hajóról, ami nagyapám tulajdonában állt. Mindenkin alaposan végignéztem, boldogok voltak, maradéktalanul boldogok és nyugodtak. Ez elég ok volt számomra, hogy mindent elfelejtsek, és csak arra koncentráljak, amit nagyapám tanácsolt nekem, miszerint is élvezzem ki a pillanatokat.