FORTY - THIRD CHAPTER

Sziasztoookk!! Elnézést, hogy ilyen későn, röstellem magamat, de a meleg rám is hatással van. És annak ellenére, hogy ennyi idő állt rendelkezésemre, szerintem életem legpocsékabb művét hoztam most meg. Annyira összecsapottnak érzem, szóvaal...lehet majd valamikor újraírom :\ VISZOONTTTTT sikerült az érettségi, gondoltam megosztom veletek és köszönetet mondok, hogy ennyien támogattatok engem és bíztatok bennem. Nagyon sokat számított ez. Köszönöm, köszönöm és még ezerszer leírhatnám! (: 

A másik meg... tudósítottak, hogy valamit meg fog szüntetni a google elvileg a Google Reader, ami azt jelenti, hogy megszűnik a blogon lévő feliratkozás és azok is, akik eddig fel voltak iratkozva. Nagyon sokat erről nem tudok, de van egy oldal, ahol újra feliratkozhattok, ha késztetést éreztek arra, hogy tudatosuljatok a legújabb részekről. Szóval ITT a Follow gombra kattintva feliratkozhattok a blogra. 

Have a nice day,

Susan :*

The call...

"Muszáj voltam valamivel eltölteni az időmet és ez tűnt a legjobb döntésnek. Ki kell vernem őt a fejemből, akármennyire is nehéz." - Anastasia Hill

Harry Styles

Gyerekes, bunkó, érzéketlen, nőcsábász és hűtlen. Az utóbbi időkben folyamatosan ezekkel a szavakkal illettek meg a körülöttem lévő emberek, akik tudatában voltak annak, hogy mit is csinálok valójában. Igazándiból még magam sem tudom, hogy mi ütött belém, mi okból kifolyólag cselekedtem úgy, ahogy, de ezen már réges-régen késő gondolkodni, hiszen a múltunkon nem tudunk változtatni. Saját sorsunkat mi alapozzuk meg, mi alkotjuk, és mi felelünk a tetteinkért. Ezáltal épül fel a jövőnk, még ha nem is olyan formában, ahogy elképzeltük. Speciel én Anastasia Hill mellett szerettem volna megöregedni és csodálni, ahogy a gyermekeink felnőnek, miközben mi próbáljuk őket a legjobbra tanítani. Csodálatosak lettek volna akárcsak Ana, de ez nem így lesz. Nem így lesz, mert egy gyengébb pillanatomban rosszul cselekedtem, kétszer is. Kétszer is vétkeztem ugyanis a lány, akivel egy csodásnak mondható éjszakát töltöttem el, áldott állapotba került. Fogalmam sem volt akkor, hogy mi tévő legyek, de egyben biztosak voltunk, mégpedig abban, hogy nem vetetjük el a gyereket. Bridgit, ahogy én is rettentően ellenezzük egy gyermek életének elvételét, így akármennyire is fájt meg kellett hoznom azt a döntést, hogy mivel apa leszek elveszem azt a lányt feleségül, akinek a hasában most ott növekszik a kisgyermekem. Noha szép volt a lány, elragadó mégsem az volt, akit én szerettem volna. A napok, ahogy teltek egyre idegesebb lettem, nem tudtam, hogy Ana-nak, hogy a fenébe mondjam el, hogy megcsaltam ráadásul a lány még terhes is lett, viszont egy napon, amikor Amerikában töltöttük el a napjainkat eldöntöttem, hogy lépek. Elindultam és császkáltam Manhattan utcáin mielőtt még becsöngettem volna a házba, hogy elmondhassam Ana-nak az igazat, de, amikor arra került volna a sor, megfutamodtam. Utoljára élvezhettem ki őt mielőtt még csúnya véget kellene vetnem ennek a csodálatos kapcsolatnak, de nem bírtam megtenni. Egy gyáva nyúl vagyok, aki egy csodálatos együttlét után magára hagyta azt a lányt, akit talán élete értelmének tekint. Minden kezdett bonyolult lenni és hirtelen rossz. Ana számtalanszor keresett, minden formátumban, de nem válaszoltam neki, mert féltem, hogy hangja hallatán minden csak nehezebb lenne. Reménykedtem abban, hogy egyszer meglát egy újságot és úgy könnyebb lesz neki, de a riport láttán, amit vele készítettek már elbizonytalanodtam. Az az erős lány jelen volt, amikor azt a kérdést feltették neki, de tudtam, hogy a szemét takaró tárgy mögött egy megtört lány van jelen. Ezt mi sem bizonyította jobban, hogy Eleanort felhívta és beszédre bírta. Eleanor persze jó barátnő lévén eleget tett Ana kérésének, így útnak indult és egy szálloda kényelmes szobájában valószínűleg most mondja el neki a teljes igazságot, helyettem. Idegesen üldögéltünk mindannyian a nappaliban, amikor az ajtó zördülését hallottuk meg. Eleanor lépett be a szállodánk ajtaján, arcát könnyek borították és látszott rajta, hogy nagyon megviselt. Louis egyből felpattant helyéről, a lány kezét fogva tértek vissza. Eleanor még mindig szipogott, szeme vörös volt az azt áztató sós könnycseppektől.
- Mi volt? - törtem meg egy sóhaj kíséretében a csendet, ami a szobát uralta. Eleanor szúrós tekintettel illetett meg, sejtettem, hogy haragszik.
- Ilyen rossz állapotban még nem láttam őt. - tekintetét elvette rólam, a kezét kezdte el bámulni, amit idegesen tördelt. - Rengeteget sírhatott és... miután elmondtam neki mindent elrohant. Azt mondta, hogy csalódott bennünk és ez teljesen igaz. Hazudtunk neki mindannyian. Még a családja is. - lemondóan csóválta a fejét, Louis mellkasának dőlve folytatta. - Hívott Indio, hogy Ana nem ment haza. Próbáltuk őt elérni, de... nem veszi fel egyikünknek sem.
- Majd én felhívom. - hajamba túrva löktem el magamat a kanapétól, a zsebembe helyeztem a kezemet, ahol a telefonom pihent.
- Hah. - Zayn gunyoros hangot hallatott, felém indult. - Megcsaltad, elhagytad, teherbe ejtettél egy nőt, akit el is jegyeztél. Gondolkozz el egy kicsit, hogy ki miatt is van mindez. Hogy ki miatt szökött meg Ana és ezáltal ki miatt fog valószínűleg kerülni minket. Ha ezen elgondolkodtál kedves Styles akkor mondd, hogy hívod. - erősen a vállamnak ütközve távozott a nappaliból, majd szobája felé igyekezve halványodott az alakja. Zayn szavai ismételgették meg önmagukat a fejemben és igaza volt...mindenben igaza volt, amit mondott, mert, ha én beszéltem volna Ana-val, akkor most nem itt tartanánk. Nem kéne aggódnunk, nem kéne reménykednünk, hogy nem esett semmi baja és...nem kéne marcangolnom magamat, hogy milyen rossz ember is vagyok valójában. Megbántam mindent..., hogy megcsaltam őt, de gyenge voltam és ő eltaszított magától. Minden percben azt kívánom, hogy bárcsak ne rabolta volna el őt John, mert akkor mindezt elkerülhettük volna. Szeretné és engedné, hogy érintsem, hogy szeressem és, hogy vele legyek egy örökkévalóságig. Nem bírtam már tovább nézni, ahogy a többiek szótlanul ülnek és engem bámulnak, így helyemről felállva igyekeztem a szobám felé, majd bezárva az ajtómat indultam meg az erkélyemre. Tekintetemmel az égboltot pásztáztam, de a szomszédból egy kattanó hang jelezte, hogy Zayn valószínűleg dühét és kiadatlan erejét egy cigarettával fogja lecsillapítani. Percekig ültem és vártam, hogy történjen valami, de Zayn csak továbbra is sóhajok közepette engedte ki száján a fehéres füstöt.
- Zayn? - Eleanor hangja törte meg a csendet, fülemet hegyezni kezdtem. - Csatlakozhatok? - látatlanban is láttam, hogy a lány kissé elmosolyodik.
- Kérsz egy szálat? - Zayn semleges hangon válaszolt, majd a papír apró sercegő hangja tudatta velem, hogy ismét egy jókorát szívott belőle. - Térj a tárgyra El!
- Neked felvenné a telefont, Zayn. - szinte suttogta a szavait. - Szeret téged.
- Nem hinném, hogy rám van szüksége és azt sem hiszem, hogy engem szeret. Eleanor neki Harry kell. Amikor ott voltunk, elmondtam neki, hogy miként is érzek iránta és a döbbenet jelét vettem észre rajta. Tudom...tudom, hogy nem kellett volna a barátnőjével kavarnom, de minek fussak olyan szekér után, ami nem vesz fel?
- Fontos vagy számára és tudom, hogy most rád van a legnagyobb szüksége Zayn. Ha meg sem próbálod őt megszerezni, akkor honnan tudod, hogy nem-e sikerülne? Tudom, hogy ez az egész... - Eleanor elhallgatott, egy kis idő után folytatta. - bonyolult, de nincs veszve semmi. Figyelj... én is elmondtam Ana-nak, hogy többet érzel, mint barátság és tudod mit láttam a szemében? Azt, hogy különös módon csillog. Zayn akármennyire is hihetetlen neked és Ana-nak is, szeret téged csak még magának is fél bevallani. Két fiút szeretni lehet. Gondolkodj egy kicsit, hogy mennyi mindenben támogattad őt, te voltál az, aki szóra bírtad, aki új életet nyújtott számára. - Eleanor ismét elhallgatott, majd a telefonom rohamos zaja jelezte, hogy valaki igényt tart rám. Kúszva siettem be a szobába, hogy ne vegyék észre a kis kihallgatós akciómat, így az ajtón beérve újra kiegyenesedve járhattam, ember módjára. Az ágyra ültem és az éjjeliszekrényen lévő telefonomért nyúltam, amin már vészjóslón villogott anyám neve. Egy nagyot nyeltem mielőtt elhúztam a zöld csíkot, mivel tudtam, hogy valószínűleg látta a riportot, amit Ana-val készítettek.
- Mondd, hogy csak a média kitalációja, Harry. - anyu korholó hanggal illetett meg, akaratlanul is, de összehúztam magamat a hatalmas ágyon pont úgy, mint régen, amikor tetten ért. - Harry! - szótlanságomat nem engedte sokáig, beszédre bírt.
- Anya... - szemem világa homályosodni kezdett a könnyek sokaságától.
- Harry mi a fészkes fenét csináltál? - hangszínét feljebb vitte, éreztem, hogy mérhetetlenül dühös rám. Egy nagy sóhaj kíséretében kezdtem bele szépen lassan a történetem elmesélésébe, amivel talán az egész jövőmet tettem tönkre, de már nincs mit tenni. Bele kell törődnöm, hogy elveszítettem Ana-t.

A napok rohamosan teltek és most először éreztem azt, hogy az, amit csináltam rettentően rossz dolognak minősül. Anyu persze örült annak, hogy lesz egy unokája ezáltal nekem egy gyermekem, de ő sem, ahogy én sem így képzeltük el a születendő fiamat. Mint mindenki mástól tőle is kénytelen voltam végighallgatni azt a monológot, hogy most már nem élhetem úgy az életemet, ahogy eddig, mivel egy gyermek és egy feleség nem tréfa, türelem kell hozzá és kitartás. De ugyan...még magam is egy gyermek vagyok. Egy nagy, felelőtlen gyerek, akit most a barátai hanyagolnak amiatt, amit tett. Megértek minden körülöttem lévőt, hogy valamilyen szinten eltávolodott tőlem, hiszen megbántottam mind őket, mind Ana-t. És...elérkeztünk egy fontos kérdéshez, ami mindannyiunkat érdekel. Vajon mi van Ana-val? Próbálták őt a többiek minden áron elérni, mindhiába, hiszen senkinek sem vette fel a telefont. Egy hét elteltével derült ki az újságok által, hogy az  általam szeretett lány Los Angeles-ig menekült el a családjától és a barátaitól. Ezek után persze már nem volt értelme, hogy tovább bujdosson, válaszolt az üzeneteinkre illetve hívásainkra. Természetesen én és Zayn voltunk az egyedüliek, akik nem keresték őt, ami magától értetendő, legalábbis az én esetemben. Zayn még mindig csak visszahúzódott és ódzkodott attól a dologtól, hogy felhívja Ana-t, ugyanis szentül vallotta, hogy a lány nem válaszolna neki. Azonban sokszor lebukott, tudtam, hogy minden percben rá gondol, ez azt is tanúsítja, hogy minden egyes áldott nap a twitterjén lógott hátha van valami új hír Ana-ról. Ugyan azt tudtam csinálni, mint Zayn, hiszen nekem már csak annyi maradt. Szövegek és képek, amik folyton rá emlékeztettek. Eleanor egyre többet beszélt Indio-val, majd Ana-val, aki visszaköltözött a családjához. Noha ennek ellenére semmi sem változott, még haragudott ránk, ami érthető végül is hazudtunk neki, miattam. Megszámolni sem tudom, hogy hányszor kezdtem bele egy levélbe, amiben mindent elmagyarázok neki, de a végén mindig ugyan oda lyukadtam ki, kitöröltem a sorokat, amik értelmetlen mondatként álltak össze.
- Minden rendben, haver? - Liam a vállamat megveregetve meredt rám aggódó tekintettel, miközben én próbáltam valamennyire elvonni a figyelmemet a történtekről. Noha utáltam a sorozatokat és a híres emberekről szóló pletykákat, de most ez is valamiért jobban lefoglalt, mint bármi más. A hasztalan dolgok is érdekesebbnek minősültek, mint eddig, de ezt betudtam annak, hogy kezdek hozzászokni az apaság érzéséhez.
- Semmi sem változott. Minden olyan rossz, mint volt. - vállat vontam, tekintetemet visszafordítottam a képernyő felé. - De ezt te is tudod. Van róla valami hír?
- Csak próbálok jó barát lenni, Harry. Ez az egész... gondolkodnod kellett volna, és akkor más lenne minden. De nem akarlak kioktatni, mert minden ember hibázik. Van, aki kis hibát ejt, ami nem fogja az egész életét végigkísérni és van, aki nagyot, ami viszont meghatározza az élete többi részét.
- Tudom...és köszönöm, hogy legalább te valamennyire elfelejtetted ezt az egész szarságot.
- Ugyan, nincs mit haver. Ez a dolga a barátoknak. Segíteni a másikon. - apró mosoly játszott az arcán, torkát megköszörülte. - Eleanor most beszél Ana-val. Mindjárt jön és tudósít minket.
- Robertéknak megbocsájtott már nem tudod?
- Eleanor azt mondta, hogy már beszédesebb velük. Két hete van újra otthon, de szinte alig volt velük. Dolgozott. - újra vállat rándítva rendezte le a dolgot, Eleanor alakja tűnt fel a lépcső felől. Mindannyian csöndben figyeltük, ahogy a lány felénk közeledik, majd elhelyezkedik barátja ölében. Arcán hatalmas, levakarhatatlan mosoly ült, ami sejtette velünk, hogy Ana-val minden rendben van. - Na, mi történt? - Liam türelmetlenül vetett véget a szobát uraló csendnek, Eleanor az órájára nézett.
- Kapcsold át a zenecsatornára. Pillanatokon belül megtudjátok! - titokzatosan rejtette el arcát Louis nyakába, aki ujjaival fel s le járkált a lány hátán. Az adókat váltogatva értem el a kitűzött célhoz, amin tényleg pillanatokon belül meg is jelent a műsorvezető hölgy. Szőke hosszú haját füle mögé tűrte és azzal a szokásos már-már betanultnak hitt mosollyal illetett minket és azokat, akik valószínűleg most őt nézik. A kis papírjára kezében tartotta, amiről a mai esti dalokról szerzett tudomást és információkat is egyaránt.
- Mint minden hetet, ezt is egy új csodálatos klippel nyitjuk meg, ami a mai napon debütál. De először is beszéljünk egy fontos dologról, ami talán emberek százát vagy netán tán ezrét érdekel. Mindannyiunkban felmerült még régebben egy kérdés, hogy vajon Anastasia Hill a fiatal sikeres énekesnő miként élte meg Harry Styles-al való hirtelen szakítását. Anastasia-t nem egyszer kaptuk lencsevégre, amint karikás szemeit próbálja takarni, de ez normális ebben az esetben, mint minden embert őt is megviselte a szakítás. Találgatni sem mertük, hogy meddig lesz ebben az állapotban, de az új klipjével tanúsítja, hogy minden rendben van a háza táján. Anastasia-nak úgy látszik nem csak a belsője változott meg, hanem a külsője is. Értetendő itt az új frizurája vagy talán az eddigieknél is felnőttesebb klip. Talán az énekesnő végleg felnőtt? Nem hisszük, hiszen ebben a klipben is érzékelteti a művésznő, hogy bár sikerült azt az érzést keltetnie, hogy felnőtt, kihagyhatatlan, hogy több száz darab felfújt lufi között ugráljon. Egyre felfele törekvő Anastasia-ról még az a hír is kiszivárgott, hogy jövő hónapban kezdi el első forgatását egy filmben, aminek címét és forgatási helyzetét még titkok őrzik. De a lényegre térve: Hit the lights.
A klipet megnézve idegesen, könnyes szemekkel rohantam fel a szobámba. Felkavart, dühös voltam és legszívesebben alkohollal kompenzáltam volna ezeket az érzéseket, de most kivételesen nemet mondtam ezeknek a csábító ajánlatoknak. Az ajtómat bezártam és a gépemet az ölembe véve nyitottam meg a YouTube oldalt, ahova rögvest beírtam Ana új számának címét. A fülest bedugtam a neki ellátott helyre, majd ismétlésre téve kezdtem el újra s újra nézni, amint Ana néha mosolyog néha komoly és néha olyan gyermeteg, mint, amikor velem volt. Könnyeim szüntelenül folyni kezdtek és számtalanszor kellett magamat megállítani, hogy fel ne hívjam. Sokszor kaptam magamat azon, hogy megállítom egy-egy résznél a videót, amikor arcára közelebb rálátást engedélyez a kamera, így... még jobban kiélvezhettem Ana szépségét és magával ragadó karakterét. Tetszett az új külseje, így is, hogy megvált hosszú, gyönyörűséges hajkoronájától. Nem tudtam elképzelni, hogy neki valaha is lesz egy olyan frizurája, ami rosszul állna neki. Mindig is úgy vélekedtem, hogy Ana bármit is visel, az nem mutat rajta rosszul. Lehet, hogy vele kapcsolatban nagyon...elfogult vagyok, de ilyen egy férfi, aki szerelmes és tökéletesnek hiszi azt, akiért rajong. Egyik pillanatról a másikra néztem végig új külsejét, egészen addig, amíg észre nem vettem, hogy annyira belemerültem a dolgokba - Ana-ba -, hogy elmúlt felettem az éjszaka és nappal lett. Fejemet csóválva csuktam le a laptopom tetejét, a fülest kihúztam a fülemből és így rugaszkodtam el az ágyamból. Szememet erősen megdörzsöltem, miközben lassan haladtam le a lépcsőn, a nappali volt a célom. A többiek már a kávéjukat szürcsölgetve ültek a kanapén, belemerültek az egymással folytatott beszélgetésbe. Kedvtelenül lépkedtem a konyhába, hogy elkészítsem a szokásos reggeli kakaómat. A tejet kivettem a hűtőből, majd  bögrémet tele öntve helyeztem el a mikroba. Egy percre állítottam, addig elővettem a kakaómat és egy kanalat. A mikró halk pityegéssel jelezte, hogy az idő lejárt, a tej kellően meleg. Három kanál kakaót helyeztem el a fehér folyadékba, majd mindent elpakolva igyekeztem vissza a nappaliban elhelyezkedő jelenleg morcos barátaim közé. Liam mellett foglaltam helyet, aki egy apró mosollyal próbált valami pozitív dolgot sugározni felém. A szoba csöndben úszott, csupán a folyadék lenyelését lehetett hallani egészen addig, amíg Zayn telefonja meg nem csörrent. Dühösen kelt fel a helyéről, a konyhába igyekezett, így nem hallhattuk, hogy kivel és hogyan folytat információ-átvételt vagy éppenséggel cserét. Mindenki visszafordult, hogy folytassa a saját eddigi cselekedetét, vagyis folytatta volna, ha Zayn ezeket meg nem zavarja. Idegesen járkált fel s alá, szeme könnyes volt, ujjaival erősen, durván túrt bele sötét hajába, ami ennek ellenére is kócosan helyezkedett el a fiú fején. Könnyei utat törtek maguknak, így áztatták el a fiú arcát.
- Mi történt Zayn? Valami baj van? - Eleanor kezdte el a faggatózást, Zayn aggódóan pillantott a lány felé, aki már-már kezdett ideges lenni a fiú hallgatagsága miatt. - Az istenért Zayn! Mondj már valamit! - korholta a fiút immáron hangosabban.
- I-indio hívott. - Zayn szavai akadozva jöttek ki száján, ujjaival letörölte a könnyeit. - Ana-nak balesete volt. - lassú tempóban jutottak el a hallójáratomig a szavai, döbbenten bámultam az előttem álló fiút, aki most értetlenül figyelt végig mindenkin. Ana-nak balesete volt, de vajon mennyire lehet komoly a dolog? Fejemben egymás után keletkeztek a fontosabbnál fontosabbnak minősülő kérdések, amiket most akaratom ellenére sem tudok feltenni. Meglepődtem és ledöbbentem. Vajon elveszítem véglegesen is azt a lányt, akit örök éltemre szeretni fogok?