FORTY - SIXTH CHAPTER

Sziasztook!(: Elnézést, hogy ilyen későn, de most valamiért a pihenés felé hajlott mind a képzeletem mind az elmém. De itt a 46. rész!(: I hope you like it. (: Köszönöm szépen a díjakat és a kedves szavakat! Most már tényleg válaszolok mindegyikre!(: :* 

Have a nice day,

Susan:*

Please...

"Tudtam, hogy történt valami kettejük között, de erre nem gondoltam volna." - Eleanor Calder

Zayn Malik

Eszeveszettül siettem, hogy el ne késsek a nagy bejelentésről és arról, hogy a családomat illedelmesen már otthon várjam, jó kisfiúhoz illően. Rettenetesen izgultam, hiszen azért csak egy neves alkalomról van szó, ami az ember életében általában csak egyszer szokott előfordulni azzal a személlyel, akivel le szeretné élni az életét. Pontosan, az a bizonyos igazi.  Sosem felejtem el azt a napot, amikor Ana igen-t mondott a kérdésemre. Igaz a kérdés hallatán elfehéredett és számtalanszor kérte, hogy ismételjem meg azt, amit kérdeztem tőle, de a végén mind a ketten a nappaliban kötöttünk ki a család előtt, ahol is megkértem Robert-től a lánya kezét. Természetesen a vasember sztárjának hatalmas mosoly kerekedett az arcán, mivel örült, hogy végre valaki boldoggá teszi a lányát, annak ellenére, hogy barátom teljes ronccsá tette őt. No, igen...és a fiúk. Még egyikünk sem árult el senkinek semmit, ami előreláthatólag hatalmas botrányt fog maga után vonni, de nem érdekel, enyém lett Ana és a többi nem is számít. Az a lány, akiért már a kezdetektől fogva harcolok a hétvégén ténylegesen is Mrs. Malik lesz, ami többet jelent számomra, mint bármi más. Igaz, eleinte biztos nehéz lesz megszokni az együtt létet, hogy egy lakásban fogunk ezentúl élni vagy csupán azt, hogy az első három hónapot a filmforgatás miatt külön kell töltenünk, de én ezt egyáltalán nem kudarcként fogom fel, hanem egy próbaként, ami csak erősítheti a kettőnk kapcsolatát Ana-val. A holnapi napon fogjuk mindenkivel tudatni a baráti körben, hogy mire is készülünk a hétvége folyamán, amit sejtésem szerint a többség örömmel fog fogadni. Sejteni sem sejtem, hogy tudnak-e már valamit, hogy rájöttek-e már arra, hogy Ana-val a lábadozása során közelebb kerültünk egymáshoz, de ez, ahogy minden más, majd holnap kiderül. Addig is viszont túl kell élnünk az első találkozást, illetve a hivatalos bejelentést, hogy az egyetlen fiú a családban elkötelezte magát. Anyáéknak természetesen már beszámoltam arról, hogy elhatároztam magamat és megkértem Ana kezét, de szeretnék őt még az esküvő előtt megismerni, hogy valamilyen véleményt azért csak tudjanak róla alkotni. A nővérem és a húgaim oda meg vissza vannak a lányért, szeretik a zenéjét és szimpatizálnak vele. Első hallásra és pillantásra Ana bűvkörébe kerültek, ahogy szinte mindenki, de ez magától értetendő, hiszen ez a lány senkinek sem tudna ártani, egy földre szállt angyal. Idegesen tördeltem az ujjaimat miközben a családommal egyetemben Őt vártuk. A szobába kínos csend telepedett, a szívem most kétszer olyan gyorsan vert, mint eddigi életemben. Tenyerem izzadni kezdett és a lábammal szinte már-már idegesítően doboltam a parkettán. A többiek fejüket rázva apró mosollyal az arcukon nyugtázták a nem mindennapi viselkedésemet és ezt csak tetőzte az, amikor a csengő megszólalt. Pólómat megigazítva álltam fel és siettem az ajtó felé, aminek kilincsét megragadtam, majd egy nagy lélegzetvétel után kitártam magam előtt, hogy a mögötte álló személyt biztonságban tudhassam magam mellett. Ana makulátlanul festet, az idegesség egy parányi jele sem látszott rajta, noha tudtam, hogy ő ugyan úgy fél és tart ettől az egész dologtól, ahogy én.
- Szia, édes. - ujjainkat összekulcsolva húztam be, az ajtót becsuktam, ahogy elém ért. Közel hajoltam hozzá, egy csókot hintettem ajkára, majd derekánál összefűzve ujjaimat húztam közel magamhoz. Arcomat a nyakába temettem el, mélyet szippantottam édes, felejthetetlen illatából, ami szívem dobbanását valamennyire lelassította. Csókokat leheltem puha bőrére, amitől éreztem, hogy összerezzen. Halkan kuncogott tettem miatt, ami engem is mosolygásra késztetett. - Ideges vagyok. - suttogtam a fülébe, ahogy távolodtam tőle. Apró mosolyt küldött felém, láttam rajta, hogy izgul. Kacéran rá kacsintottam, majd ujjainkat összefűzve indultam el vele egyetemben a szüleim és testvéreim felé. A kisebbek már csillogó szemekkel mérték végig Ana-t, alig várták, hogy megölelhessék a példaképüket. Anyu arcán büszke mosoly ékeskedett és ezt apuról is el lehetett mondani. Doniya arca viszont semmitmondó volt, annak ellenére, hogy neki meséltem a legtöbbet a szívem rablójáról, Ana-ról.
- Ana... - torkomat megköszörültem mielőtt belekezdtem volna. - Ők itt a szüleim. Patricia az édesanyám és Yaser pedig az édesapám. - büszke mosollyal mutattam be neki a szüleimet, akikre mind a mai napig felnézek. - Anya, apa. - kezdtem bele ismét. - Ő itt a menyasszonyom, Anastasia Hill.
- Örülök, hogy végre megismerhettelek Anastasia. - anyu mosollyal az arcán lépett előrébb, szorosan a mellkasára vonta Ana-t. - Sokat hallottunk már rólad Zayn-től. - anyu eltolta magától Ana-t, akit egyből apám kezdett el ölelgetni, szintúgy, mint édesanyám. Sorjában mutattam be őt a testvéreimnek, akik mosollyal az arcukon fogadták Ana közvetlenségét. A kisebbek egyből közös képet kértek vele, amit rögtön meg is osztottak a Twitter profiljukon, amolyan büszkeség képen. Szerették Ana-t és ezt mi sem bizonyította jobban, hogy a vacsoránál alig akartak a menyasszonyom mellé engedni. Háziasszonyhoz méltóan segített anyámnak az ételek kihordásában és a használhatatlan, koszos tányérok kihordásában, ami már-már egy plusz pontnak számított, természetesen a javára. Örömmel néztem el őket, ahogy próbálnak kapcsolatot teremteni vele, kérdezgették és a jövővel kapcsolatos tervekkel kapcsolatban érdeklődtek, amit végig figyelmesen végigkövettem. Safaa vacsora után Ana ölébe férkőzött és onnan hallgatta tovább a közöttünk létrejövő eléggé komoly párbeszédeket.
- Kérdezhetek valamit Ana? - Doniya helyezte el pezsgős poharát a dohányzóasztalon, tekintetével a mellettem ülő szépséget figyelte mindvégig.
- Persze, csak nyugodtan. - Ana nagyot kortyolt a narancslevéből, állta nővérem tekintetét, ami büszkeséggel töltött el.
- Eddig Harry barátnője voltál, igaz? - nővérem semleges hangon illette meg Ana-t.
- Doniya! - horkant rá anyu, Ana mozgolódni kezdett mellettem, száját egy nagy sóhaj hagyta el.
- Hagyja csak Mrs. Malik.
- Hívj csak Tricia-nak, drágám. - anyu kezével végig simított Ana karján, amit mind Ő mind én mosollyal az arcunkon fogadtunk. Doniya tekintete vakmerő volt, várta, hogy folytathassa, amit elkezdett.
- Igen, Harry barátnője voltam. - erősen hangsúlyozta az utolsó szócskát, noha tudtam, hogy még  mindig táplál valamiféle érzéseket nőcsábász barátom iránt. És, hogy ez engem zavart-e? Nem! Teljes szívemből mondhatom, hogy nem, ugyanis tudom, hogy nem állhat kettőnk közé és így... így sikeresen fogom teljesíteni azt a célkitűzésemet, hogy Ana-val elfeledtetem őt.
- Félreértés ne essék Anastasia. - nővérem szemét lehunyva vetette át egyik lábát a másikon. - Kedvellek és örülök, hogy Zayn végre boldog egy olyan lány mellett, akiről hónapokat zengett nekem, de ez akkor is fura. Csak ne törd őt össze, rendben?
- Nem szándékozom összetörni őt. Szeretem. - kisebb feszültség volt érezhető a levegőben és mindannyiunknak kellemetlennek bizonyult ez a dolog, ami mellékesen jogosan vetődött fel. Tudtam, hogy  a nővérem még nem békélt meg azzal, hogy megállapodok olyasvalaki mellett, aki valószínűleg még nem szeret teljes szívéből.
- Hát akkor... - csapott anyu a térdére, majd helyéről elrugaszkodva termett előttünk. - vacsorázzunk! - apró bizonytalan mosolyt küldött felénk, majd mutatva az utat indult meg az étkező felé. Apró csókot hintettem a kezemben lévő lány kezére, aki könnyeit visszafojtva próbálta tettetni, hogy minden rendben vele. De köztudott volt, hogy amióta kiderült az igazság, nem az, aki volt.

Idegesen tördeltem az ujjaimat miközben Ana videóját néztünk, ami Taylor Swift - Trouble című számára készült. Frusztráltam figyeltem mindenki tekintetét, azonban Harryét alaposan végigmértem, valamit észrevett. Nagyokat nyelve gondolkodtam a tegnap estén, ami nem is sikerült olyan vészesre, mint hittük, annak ellenére, hogy nővérem minden egyes alkalommal próbálta félrehívni szívem választottját. Észre sem vettem, hogy mennyire, de mennyire elgondolkodtam a tegnapi és mai napon, de már Ana kedves hangja hallatszott tisztán, amint belekezd abba a számba, amit ottlétem alatt írt. Fekete ruhájában és kiengedett hajával maga volt a megtestesült tökéletesség és ezt még csak fokozta az arcán elterülő mosoly. A színpadon táncosok járták el a már valószínűleg alaposan betanult mozdulatokat, amit Ana néha-néha utánozott is. A magas sarkú cipőjét most felváltotta a lapos sarkú szandál, ami valószínűleg nem rég történt balesete miatt adódott így. Arcát leheletnyi smink takarta csupán. Csodálkozva figyeltem őt, a menyasszonyomat, aki valami oknál fogva mellettem állapodott meg, így a hétvége folyamán tényleg már semmi sem állhat közénk. A színpad végéhez sétált, ahol mi helyezkedtünk el, egy apró mosolyt küldött felénk, haja jobbra s balra libbent, ahogy fejével és testével is egyaránt mozgott. Jó volt látni, hogy élvezettel csinálja azt, amit és nem csupán azért, mert ezt esetlegesen elvárják tőle. Ujját a gyűrűm tarkította, amit még Manhattanben vettem neki, hogy hitelesítsük a leánykérést. Sosem vette le egy percre sem, ezt bizonyította a kis videó is, amiben rálátást nyerhettek a szemfüles emberek. És most... most semmi sem takarja tökéletes, vékony ujjait, amit valószínűleg már több száz ember észre is vett. Harry hirtelen kapta felénk fejét, amikor Ana visszaindult a színpad elejére, hogy ott fejezze be a dal előadását, szememet rajta pihentettem.
- Láttátok a kezét? - közelebb hajolva beszélt, hogy mindannyian tisztán értsük kérdését. Gyomrom görcsbe rándult.
- Mit? - összehúzott szemöldökkel igazgatta meg rakoncátlan tincseit Eleanor, arcán értetlen mosoly ült.
- A jegygyűrűt Ana ujján! - csattant fel Harry, de mielőtt a többiek reagálhattak volna rá a műsorvezető szólt közbe.
- Csodálatos előadás volt Anastasia! - csendült fel a férfi hangja. - Szemlátomást már semmi nyoma sincs a múlt hónapban történt balesetednek. Miként élted meg a balesetedet és az azt követő gyógyulást?
- Örömmel tölt el, hogy sikerült lenyűgöznöm. - kuncogott bele a kezében tartott mikrofonba, arcomra mosoly ült édes nevetése miatt. - Sikeresen felépültem és már lábamat sem tarkítják a kék, zöld, lila minden egyes árnyalatai. Sokat segíttettek nekem a családtagjaim és a barátaim és azt hiszem ezért tudtam ilyen gyorsan fellábalni a baleset után, ami hozzá teszem nem volt olyan komoly, mint amilyennek beharangozták.
- Barátok között értetendő Taylor Swift kisasszony is?
- Természetesen! - vágta rá Ana szinte egyből, torkát kissé megköszörülte. - Taylor sokszor beszélt velem miközben próbáltam túlélni azt, hogy feküdnöm kell a gipszem miatt. Nagyon jó barátra leltem rá benne.
- Ennek nagyon örülök, hiszen látszott, hogy megleltétek egymás között azt a bizonyos hangot. A hírek szerint van egy úgymond potya utas itt a nézők között. - sejtelmes hangnemben, összehúzott szemmel mosolyogva szegezte kérdését Ana-nak, aki belepirulva indult el a színpad széléhez. Leguggolva segítette fel a színpadra a tegnap látott lányt, akinek hatalmas lehetőséggel állt elő. Olyan jegyet kapott a kislány, amit még szerintem sosem kapott senki sem. Ana kézen fogva indult vissza a műsorvezetőhöz, aki csillogó szemekkel figyelte a két csodás lány közeledő alakját. Ana ölébe kapta a kislányt, aki nyakánál körül fonta piciny ujjait, testét elegáns kis ruha takarta, hajába csinos szalagok ékeskedtek. Látva Ana-t ezzel a kislánnyal, ahogy boldogan öleli őt, csodálatos idilli hangulatot teremtett ahhoz, hogy sikeresen elképzeljem őt a közös gyerekünkkel. - Szóval ő a kis külön vendégünk?
- Grace a kis hercegnő neve és tegnap találkoztunk a közeli kávézóban, ahol egy aláírást kért tőlem. Búcsúzásként mondta, hogy a mai napra sok szerencsét. És itt ismerkedtünk össze. Jó lelkű és önzetlen, gondoltam miért is ne tehetném meg, hogy behozom magammal? - apró mosoly játszott Ana száján, Grace hajába csókolt.
- Nagyon rendes gesztus tőled! - mindkét lány karján végigsimított, szeme megállapodott Ana kezén. - De ha alaposan megfigyelünk nem csak a rendes gesztusod az, ami megváltozott rajtad. Mint már a videóban is láthattuk ujjadat azon a bizonyos helyen egy jókora méretű gyűrű díszíti. Csak nem elkötelezted magadat? - információ éhesen kérdezgette Ana-t egy apró reménysugár csillant meg szemébe, hogy a menyasszonyomból sikerül majd némi információt kicsalni.
- Nálam is, mint sok hírességnél a magánügy tabu, de annyit elárulok, hogy igen, elköteleztem magamat.
- Akkor ténylegesen is túl vagy Harry Styles-on?
- Igen, túl és teljes szívemből mondhatom, hogy boldog vagyok. - a közönség felé fordulva mosolyodott el, így jelezvén, hogy befejezte mára az életével kapcsolatos dolgok marcangolását.
- Köszönjük szépen és gratulálunk mind a ma este nyert díjakért és szereplésedért és mind az előtted álló esküvő miatt. - szavaival útnak bocsájtotta a lányt, akinek kezében még mindig ott pihent Grace. Szép lassan kezdtek a vendégek is útnak indulni, ugyanis Ana előadása volt az utolsó, ami lezárta az egész díjátadó gálát. Ujjaimat tördelve indultam vissza a többiekkel egyetemben a nekünk kiszánt helyünkre, hátra a színfalak mögé. A One Direction-nal ellátott ajtón beléptem, telefonommal babráltam és egy üzenetet küldtem Ana-nak, hogy jöjjön ide hozzánk. Most vagy soha Zayn! Ezzel a mantrával próbáltam rohamos tempóban dobogó szívemet nyugtatni, de ez nem sikerült Harry ideges járkálása miatt. Tudtam, hogy Ana-n agyal, hogy ki lehet az a fiú, aki boldoggá teszi őt, sőt még meg is kéri a kezét, de egyedül nem voltam képes elmondani nekik, hogy én vagyok az a személy. Ana pillanatokon belül belépett a szobába Grace-el az oldalán, aki a lány kezét láthatóan erősen szorította. Harry idegesen fordult a lány felé, aki próbálta kerülni a tekintetét, sikertelenül.
- Ki az? - horkant fel, közeledni próbált, de Liam visszafogta őt. Hajamba túrva indultam el a lány felé, aki láthatóan ugyan olyan ideges volt, mint én. Ujjainkat összefűzve fordultam a barátaim felé, akik szájukkal O alakot formálva bámultak minket, döbbenten.
- Meglepetés! - erőltetett mosollyal az arcomon emeltem fel az összefűzött ujjainkat, majd Ana arcára egy csókot hintve vártam a megvető pillantásokat, amiben majd részem lesz. De tulajdonképpen miért is féltem tőlük? Mi okom volt arra, hogy rettegjek a barátaim kioktató monológjuktól? Semmi! Bele kell törődniük, legalábbis Harry-nek, hogy nem én voltam az, aki egy ilyen csodálatos, pótolhatatlan lányt hagyott elmenni, csupán azért, mert egy rossz, gyenge pillanatában félrelépett.
- Ez jó volt haver! - röhögve lépett közelebb Louis, vállamra ütött egy aprót.
- Grace, ki mennél egy percre anyukádhoz? - Ana lehajolva suttogott a kislány fülébe, aki egy aprót bólintva hagyta el a szobát.
- Szerintem nem vicceltek, Louis. - Eleanor lépett barátja mellé, aki kérdő pillantást küldött Ana felé.
- Ne haragudjatok, hogy nem szóltunk, de gondoltuk, hogy... ilyen reakciót fogunk kiváltani belőletek. Remélem, számíthatunk rátok a hétvégén. - Ana-t magam elé húztam, úgy öleltem szorosan magamhoz.
- A hétvégén? - csendült fel Niall hangja, aki talán az egyetlen volt, aki boldogan, örömmel fogadta a meglepő hírt.
- A hétvégén összeházasodunk, Manhattanben. - az előttem lévő lány szólalt fel végre, hangja komoly volt és elkötelezett. Noha tudtam, hogy nem könnyű neki, éreztem, hogy remeg a teste, ennek ellenére sikerült erősnek mutatni magát, aki nem fél senkitől és semmitől.
- És még mielőtt kérdeznétek csak a forgatás miatt. Három hónapig távol lesz tőlem, minek várjunk addig?
- Félsz, hogy megcsal? - köpte felénk szavait Harry, aki szinte pillantásával meggyilkolt mindkettőnket.
- Nem te vagyok, Harry. - suttogta maga elé, szorosabban húztam magamhoz, mert éreztem, hogy kezd elgyengülni Harry feltételezései miatt. - Nem értem miért vagy felháborodva, amikor te is jegyben jársz.
- Tudod miért... - lépett felénk egyet, Liam még mindig karját fogta  a biztonság kedvéért.
- Te döntöttél így. Remélem, egyszer elfelejtesz és boldog életed lesz a gyereked és Bridgit mellett. Nekem már sikerült, Harry. Szeretem Zayn-t és nem szeretném, ha... ha miattad lennének kételyei. Számítunk rád a hétvégén, Anne-el már beszéltem és elfogadta a meghívásomat.
- Ana...
- Ne, Harry! Ennek a kapcsolatnak nem lett volna jövője. Talán el sem kellett volna kezdeni. De, ha most megbocsátotok vár a vendégem. - apró sóhaj hagyta el a száját, tengelye körül megfordulva termett velem szembe, szeme csillogott. - Holnap kiküldöm értetek Indio-t és apámat. Ma éjjel visszarepülünk Manhattanbe.
- Sietek. -  szorosan magamhoz húztam, homlokomat az övének döntöttem. Óráknak tűnő percekig mértük fel egymás tekintetét, majd egy apró csókot hintve formás, tökéletes ajkaira engedtem el.
- Sziasztok! - mosolyt erőltetve arcára indult el az ajtó felé, majd a kilincset megragadva távozott a helyiségből. Kintről még behallatszott, amint mond valamit Grace-nek és az ő édesanyjának, majd ezek a kis szűrt hangok is megszűntek. A szobába kínos csend telepedett az imént elhangzott szócsata miatt Ana és Harry között. Csak reménykedni tudtam, hogy egyszer tényleg minden a legnagyobb rendben lesz, de addig bizony sok víznek kell lefolynia a Temzén.