II./ VII. CHAPTER

Sziasztok!
Sokan nem is tudjátok, hogy miért is volt/van/lesz ennyi késés, de, aki benne van a FB csoportba azt tudósítottam a dolgokról, hogy már nem mennek úgy a dolgok, ahogy régen. Nem! Még mindig nem zárom be a blogot, csak némi késésekkel fogom hozni a részeket. Köszönöm a kommenteket, s díjakat! És örömmel látom, hogy ismét növekedett a feliratkozók száma!(: Remélem tetszeni fog a rész, igaz..kicsit pikánsabb lett, mint szokott lenni szóval szerintem - legalább is számomra - megüti a 18+ os karikát. Szóóval ezt saját felelősségre, de még mindig úgy vélem, hogy nem az én reszortom a felnőtt részes történetek írása. :D De...ennyi telt tőlem.

ui.: Tegnap volt két éves a csodás, utánozhatatlan és nagyon-de nagyon édes Baby Lux, akinek innen is hatalmas öleléseket s puszikat küldök!(: :* <3

Have a nice day,

Susan :* 

..: Feledhetetlen éjszaka :.. 

"Úgy éreztem, hogy amit teszünk az helyes, s helyén való. De a pillantások, s szavak, amiket utána hallottunk teljesen másként alakították a dolgokat, mint kellett volna."

Anne Malik

[ zene ]

Nem tudtam, hogy mi ütött belém, de szemmel láthatólag teljesen más lettem, mint voltam. A napok s hetek hihetetlen tempóban szöktek el fejünk felett, s én és Chris valami megmagyarázhatatlan módon, de boldogok voltunk. Nem érdekelt minket senki s semmi, csak a pillanatnak éltünk s élveztük egymás társaságát. Olyanok voltunk, mint a kamaszok, akik néha-néha csipkelődnek s veszekednek, de ezt kompenzálják azok a pillanatok, amikor a rózsaszín ködben elveszve boldogan élik szép kis mindennapjaikat. Még mindig nem tudtunk túl sokat egymásról, de nem is fordítottunk rá különösebben hangsúlyt. Egyre több éjszakát töltöttünk együtt, de tisztában tartotta azt, hogy én még várni szeretnék azzal a bizonyos együttléttel. Akármennyire is próbáltam magamat meggyőzni arról, hogy ez még korai, s nem akarom; nem így volt. Egy hónap elteltével egyre nehezebb volt úgy őt csókolni, hogy ne jöjjön létre görcs a gyomromba, s még időben mondjak magamnak s neki is megálljt. Hanyagoltam mindenkit, s igaz több ezer kilométerre voltam tőlük, telefonon tartottuk a kapcsolatot. Mathias egyre kíváncsibb volt a fiúra, aki talán már ténylegesen is kijelenthetem, hogy elrabolta a szívemet.
- Szia Taylor! - gyermeteg örömmel válaszoltam a régóta csengő telefonomra, aminek képernyőjén Taylor neve villogott szüntelenül. - Mi a helyzet? - dőltem hátra a kanapén, míg az előttem lévő asztalon égő gyertyán tartottam a szememet.
- Helló idegen. - apró kacaj hagyta el a száját, de hangja hallatán idegesség fogott el, ugyanis az utóbbi időben nem ápoltam oly szoros kapcsolatot az anyámnak titulált szőkeséggel, mint régen. Tény és való, hogy ebben az elmúlt hónapban Chris és a banda körül forgott a világom, amit foghatnék a munkára, de csak rám kell nézni. Szerelmes vagyok. - Ezt inkább én kérdezhetném tőled. - hatalmas sóhaj hagyta el valószínűleg tűzvörösre kikent ajkait. - Tulajdonképpen csak azért hívtalak, hogy érdeklődjek felőled, mert mostanság nem vagyok a fontossági listádon.
- Csak sok a munkám, Taylor. Tudod milyen nehéz kezdő managerként elindítani egy bandát, s figyelni, hogy milyen gyorsan vagy éppen lassan lépkednek fel azon a bizonyos ranglétrán. Minden figyelmemet és időmet erre fordítom, ami miatt tényleg kevés időm marad a szeretteimre, de ez a későbbiekben majd fordított helyzetben lesz. Tudod...minden kezdet nehéz. - kezemmel egyet legyintettem a levegőben, amit ugyan ő nem láthatott; már szokásommá vált.
- Kifogások és kifogások. - nevetése tudatta velem, hogy előbbi kijelentése csupán csipkelődés, így mondhatni egy hatalmas kő esett le a szívemről, hogy az életemben egy fontos szerepet betöltő nő nem érez irántam haragot. - Hogy haladtok a bandával?
- Jól. - feleltem. - Egyre feljebb és feljebb vannak. Plusz pont, hogy irtóra tehetségesek, de még nem merem őket beledobni a mély vízbe akármennyire is jók. Egyelőre még csak pár estét játszanak le egy-egy híresebb bárban, ahol máris sikerük van, s imádják őket. El sem hiszed néhány lány mennyire... - alsó ajkamba harapva állítottam le magamat, s gondolkodtam el az utóbbi koncert eseményeire, amikor is néhány tinédzser lány eléggé félreérthető dolgokkal állt elő a fiúknak.
- Mennyire készséges? Netán tán odaadóak? - nevetett. - Még fiatalok és bármit megtennének azért, hogy akár egy éjszakára is, de az Ő ágyukba lehessenek. Majd felnőnek Anne.
- Ahw. - horkantottam, s szemöldököm összerándult a kép láttán, ami hirtelen villant be. - Azért nem kéne nyilvánosan mutogatni a melltartójukat és a benne lévő... - hallgattam, s nagyot nyeltem. - dolgokat. Oké.. értem én, hogy nagy nekik, de... - sóhajtottam, s próbáltam másfelé elvezetni a gondolataimat. - Lényeg, ami lényeg, hogy az Union J szépen halad felfelé a létrán.
- Óó, szóval végül ez lett a név? És ebben a bandában játszik az a bizonyos Chris?
- Uhm. Igen. - sóhajtottam, mert tudtam, hogy Mathiastól talán tud olyan dolgokat, amiket nem osztottam meg volna vele. - Taylor ne haragudj, de mennem kell. Ma is lesz egy koncertjük.
- De ugye...?
- Ma itt alszik, Taylor. - sóhajtottam ismét, s kezdett idegesíteni a dolog, hogy távol akarnak tartani attól a fiútól, aki a világot jelenti nekem.
- Anne...ez nem helyes... - ismételte meg folyton elhangzott szavát némi fenyegetettséggel a hangjában.
- Jó éjt, Taylor. - suttogtam elhaló hangon, majd a piros gombot megnyomva hajítottam magam mellé a telefont. Nem ronthatja el senki sem a kedvemet, de azért mindig a lelkembe martak az ilyen szavak, hogy nem fogadják el azt az embert, aki sokat számít nekem.
Az órák teltek, s a csöppnyi helyen már a rajongók által eléggé felforrósodott a levegő. Sokkal inkább mondanám, hogy a fiatal fiúkból álló banda miatt, de hazudnék ha ezt állítanám. Mindig is felbőszítettek a lányok, akik már-már nyögdécselve ugrálnak az első sorban, hogy észrevegyék őket a fiúk, de mint minden adandó alkalommal, nem teszik. A bár pultjánál ülve iszogatom az italomat, miközben beszélgetésbe elegyedtem a már jól ismert felszolgálólánnyal, Rita-val. Középkorú nő, de mégsem néz ki harmincnál többnek, noha kora már meghaladta a negyvenkettőt; ez egyáltalán nem látszik. Christian tekintetét egész este magamon éreztem, s egy pillanatra sem halasztotta el a pillantásomat, amit olykor-olykor szántam neki. Melegséggel töltöttek el a mikrofonba elénekelt szavai, s az, ahogyan viszonyult hozzám. Nem szégyellt a többiek előtt, akik mindnyájan befogadtak már a jól megszokott köreikbe.
- Szia. - elmélyült beszélgetésünkből egy ismerős kéz zökkentett ki, a személy, akinek hangját meghallva meg sem kellett fordulnom. - Hogy tetszett főnök? - suttogta fülembe, s fogával fülcimpámat súrolta, amivel mindig elérte, hogy testem megrezzenjen. Nem nagyon érdekelték őt a kíváncsiskodó tekintetek, s egyenesen a fellegekben jártam, amikor a szemem láttára elhajtotta az őt körülrajongó lányokat. Nem csaptam volna balhét, de mégis tiszteletben tartotta, hogy a barátnője vagyok és, hogy ő miként érezne, ha férfiak száma csüngne körül. Reálisan gondolkodott, s annak ellenére, hogy sokan szépfiúnak nézték; mérhetetlenül okos volt. Sokat mesélt a terveiről, hogy milyen pályára lépett volna, ha nem rukkolok elő nekik ezzel az éneklős dologgal, de még mindig fenntartotta, mint második tervet.
- Szuperek voltatok, mint mindig. - némi büszkeséggel, s dagadó mellkassal kulcsoltam össze ujjaimat a nyaka körül, s hintettem rózsaszínen izzó ajkaira egy lágy csókot. Gyomrom egyből görcsbe rándult és lábaim mintha zseléből lettek volna olyan gyengének éreztem őket. Teljesen ellágyította minden egyes porcikámat, miközben mind a kettőnk lélegzetvétele az egeket súrolta.
- Rita. - zilálta. - Két tequilát.
Ha vissza kéne idézni az utóbbi elmúlt néhány órát eléggé nagy megerőltetésnek kéne a memóriámat alávetni, hiszen az alkohol mámorító köde teljesen elfedett, s minden gátlásommal együtt levetkőztetett. A franc egye meg az összes alkohol tartalmú italt! És a franc egye meg Christiant, hogy sikerült leitatnia! Szemeimet lehunyva még mindig csípőmet lengetem jobbra s balra Adele - Rumour has it című számára, amire oly' szenvedélyesen táncoltunk végig Chris-el. Akkor valami megváltozott a légtérben, s a párás forrósággal teli kis helyet csak mi uraltuk. Ajkunk egymásra tapadt, míg ujjaim inggombjait megtalálva kezdték el szép lassan kigombolni. Utolsó emlékem talán az, hogy sietve vezet ki a helyről, s a hideg levegő okozta fájdalom ébredésre késztet. Percekkel később már az otthonom nyugodt környezetében találtam magamat, s figyeltem Chris csupasz mellkasát, amint próbálja leimádkozni magáról a cipőjét. Kuncognom kellett a bénázása láttán, s szerettem volna még viccesebbé tenni a helyzetet, hogy továbbra is csak ügyetlenkedhessen. A háta mögé lopóztam, s dereka körül összefontam ujjaimat miközben azok lassan, komótosan simítottak végig forróságtól izzó hasán. Ujjaimmal lassú tempót diktáltam, míg végig nem jártam kicsinynek mondható utamat a gatyája mentén, ami gátolt a totális bejutáshoz. De mi a fene ütött belém?
- Anne... - suttogott, s mellkasomon éreztem megváltozott lélegzetvételét. - Ha azt akarod, hogy a gatyámba élvezzek, akkor tudatom veled, hogy jó úton haladsz. - tengelye körül megfordult, s immáron barna szemeivel, amik már-már feketék voltak az enyémet kémlelte. Alsó ajkamba harapva hátráltam, s még józan belsőm fejét csóválva bújt meg a sarokban a rá kiszabott büntetés miatt. Határozottan bátrabbá tesz némi alkoholos folyadék. Chris derekamnál megragadva húzott magához közelebb, s tapadt ajkával az enyémre. Alsó ajkamat nyelvével szántotta végig, ami egy apró nyögés kíséretében vált szét felső ajkamtól, így bejutást biztosítva Chris nyelve számára. Mohó, gyors szokatlan táncot jártak nyelveink, míg ujjaink egymás testét fedezték fel. Már nem is tudom, hogy mikor és hogyan történt mindaz, hogy a szobámba találtam magamat, de csupán egy melltartó tarkította felső testemet, míg Chris előttem térdelve próbálta leráncigálni lábamról a gatyámat. Kezemmel a vállán támasztottam meg magamat, míg próbáltam neki a lehető legkényelmesebbé alakítani a helyzetet, amit őzikeszempárjával hálásan meg is köszönt. A farmerom pillanatokon belül a szoba távolabbik részében volt, míg Chris még mindig előttem térdelve emelte fel az egyik lábamat, s támasztotta meg az övét. Lassú, komótos csókokkal hintette be a bal lábfejemet, s onnan haladt lassan haladt felfele a vádlimig, majd a combomon fel egyenesen a belső combomon keresztül az ágyékomig. Erősen markoltam a vállát, amikor a legérzékenyebb részemet kikerülve tért át a másik lábamra, így is fokozva majd kitörő vágyamat. Bőrömön éreztem kitörő mosolyát, ahogy egyre csak haladt felfele édes csókokkal a másik lábamon is, s amikor elérkezett a két combon találkozásához csak haladt egyre feljebb ismét kikerülve már-már lüktető nemi szervemet. Kuncogó hanggal reagált egyre vonagló testemre, ami minden erejével csak a szenvedélyes csókokat hagyó fiúra koncentrált. Szemeimet behunyva tartottam, s csak arra lettem figyelmes, hogy ölébe kapva óvatosan helyez el az ágyon, mintha oly' törékeny darab lennék. Mellettem az ágy besüppedve azt tanúsította, hogy fölém magasodott, amit édes ajkai nyomatékosítottak is. Ajkamra tapadva hagyott egy édes csókot, majd lassan, állam vonala mentén haladt lejjebb. Nyakamon hagyott csókjai után szinte égett a bőröm, ahogy egész testem is, s Ó.. nee! Ajkai méteres lépésekben haladtak lejjebb s kényeztették minden szabad bőrfelületemet, amit nem bírtam csöndben végig követni. Ajkaimon apró nyögések távoztak, amik egyre hangosabbak lettek, ahogy szája lüktető pontomra tapadt. Nyelve gyakorlottan járkált túlhevült libidómon, míg ujjaim erősen tépték kesze-kusza haját. Magam féltettem gyönyörű hajkoronáját, de megállíthatott volna egyetlen szóval, de nem tette. A vágy egyre gyülemlett, s hátam kezdett ívben megfeszülni. Minden egyes érintése, amit előtte rám gyakorolt ott lent gyülemlett össze, s ezt még fokozta hevesen mozgó nyelve, s ujja is. Lélegzetem egyre gyorsabb lett, s nem bírtam visszatartani számon kiszökő elégedettséget mutató szavakat sem. Testem remegni kezdett a rá gyakorolt hirtelen kényeztetések miatt, míg hátam ívbe feszülve jelezte a gyönyörteljes elégtételt. Zihálva omlottam vissza a lepedőre s szembesültem Chris elégedett képével, amivel nem tudtam mit tenni, csak annyit, hogy bosszút állok rajta. Hirtelen változtattam a helyzetünkön, így most ő foglalta el eddigi helyemet, míg én gyors mozdulatokkal szabadítottam meg gatyájától. Szemem éhesen falta fel a látványt, s ajkamat beharapva hümmögtem elégedetten. Apró csókokkal borítottam el csupasz mellkasát, míg ő a lepedőt markolva várta a rá mért "kegyetlenségeket". Ajkam a bokszere széléhez ért, s ágaskodó férfiasságára az anyagon keresztül hintettem egy apró csókot. Mosollyal az arcomon ültem fel, s szabadítottam meg az utolsó rajta lévő ruhadarabtól, majd ujjaimat óvatosan húztam végig izgalomban lévő hímvesszőjén.
- Örülsz nekem? - kuncogva törtem meg a közöttünk fennálló csendet, amit ő csak egy apró bólintással válaszolt meg. Arca kipirult volt, s szeme érdekes módon csillogott. Egy mély sóhaj kíséretében hajoltam le s fújtam rá férfiasságára, majd nyelvemet végig húzva rajta próbáltam levetkőzni minden félelmemet, s szégyenemet. Sosem bírtam túltenni magamat azon, hogy egy olyan lány vagyok, aki retteg egy fiú előtt meztelennek lenni, de Chris teljesen elhitette velem, hogy számára igenis gyönyörű vagyok, de tudtam, hogy egy idő után minden ilyen fiatalkori szerelem kihűl, s ilyenkor a párok akaratlanul is, de vagy félrelépnek, vagy szakítanak egymással.
- Héé. - aggódó hangja térített észhez, s észrevettem, hogy már magára húzva próbál visszarántani önmagam sanyargatásából. - Nem kell, ha... - arca ráncba borult, még kezével óvatosan simított végig arcomon. Fejemet megrázva csókoltam meg, s húztam magamra. Csókunk egyre hevesebb lett, nyelvünk nem egyszer simított végig a másikén, amit néha mosolyogva néha pedig egy apró nyögéssel fogadtunk. Keze egész testemet bejárta, míg én a hátán simítottam végig nem egyszer. Ágyéka az enyémet nyomta újra felébresztve vele szunnyadó vágyaimat, amik arra késztettek, hogy  a mellettem lévő biztonságot szolgáló kis csomagot megragadjam, s felé nyújtsam. Tekintete izzott, de tudtam, hogy szüksége van arra, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem fogom megbánni reggelre azt, amit tenni készülünk.
- Rendben vagyok, Chris. - simítottam végig arcán, majd egy apró csókot hintettem orrára, s a szájára. Egy pillanatra távolodott el tőlem csupán, addig, amíg férfiasságára felhúzta az óvszert, majd egy lassú, de mégis szenvedélyes mozdulattal újra felém kerekedett. Apró csókokkal kényeztetett, ezáltal is elfeledtette velem azt, amit akart. Ágyékomnál éreztem már őt, s egy másodperc múlva már telítve, s többet akarva vájtam bele hátába a körmeimet. Lassú mozdulatokkal indított, s egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust, majd, amikor lábaimat összekulcsoltam a dereka körül már bátrabban mozgott. Szemeimet lehunyva szívtam magamba minden egyes kellemes érzést, s próbáltam visszafogni magamat, hogy ne nézzen teljesen hülyének, hogy percek múltán a csúcson vagyok, s sebeket hagyok a hátán hevessége miatt.
Nincs is jobb reggel arra ébredni, hogy valaki mohó tekintettel méri végig csupasz testedet, s ezáltal arra késztet, hogy teljesen belepirulj ebbe. Takarómat feljebb húztam magamon, ahogy Chris zavarba ejtő pillantásokkal lepett el, de mégsem tudtam ellenállni csupán szemét szabadon hagyó arcának, s tekintetének, ami oly' elégedettséget tükrözött, mint még soha. Órákig feküdtünk még az ágyban egymást bámulva s néha-néha egy-egy érzéki csókkal törtük meg ezt a csendet, de mindkettőnk gyomra egy idő után ezt megelégelte, s hangosan tiltakozott a hosszas pihenés miatt. Chris ingét magamra kapva széttúrt hajjal indultam le vele egyetemben a lépcsőn, néhol meg-megállva egy-egy csók erejéig egészen addig, amíg az ajtó felől zajokat nem hallottunk. Mind a ketten megtorpantunk, majd véglegesen csak a csengő hangos morajának zajára kaptuk fel a fejünket. Kézen fogva sétáltunk le, s kissé kellemetlenül éreztem magamat, hogy mind a kettőnkön csekély számban voltak csak ruhák. Idegesen túrtam bele hajamba, hogy ezzel is némi rendezettséget teremtsek neki, de állítom, hogy még a fésű sem segített rajtam volna többet. Chris, ellenben velem teljesen nyugodt, s rendezett volt, ami kissé aggasztott, de az ismételten felszólaló csengőre lépnem kellett. Magam mellett Chrissel ragadtam meg a kilincset, s nyitottam ki az ajtót, s nem tudom, hogy ki lepődött meg jobban, én vagy ők, de dermedten álltam ott, s próbáltam zavartságomat az elmém mélyébe tuszkolni.
- Apa? - szólalt meg végül Chris, akire kérdő tekintettel figyeltem fel, de jobban aggasztott az, hogy az anyám miért fogja Christian apjának a kezét.
- Tudtam, hogy nem kellett volna hagyni, hogy eddig fajuljanak a dolgok. - akadozott szavaira felkaptam a fejemet, s láttam, hogy könnyes tekintettel méregeti a mellette álló férfit.
- Elmagyaráznád, hogy mi a fészkes fene folyik itt? - csattantam fel, s szívem összeszorult a látottak alapján, hogy anyám más férfival jelent meg a lakásom előtt, aki ráadásul a barátom apja. De miért érzem, hogy a dolgok mögött valami komolyabb baj is van?
- B-Bent elmagyarázunk mindent, kincsem. - suttogta, s a férfi ujjaival letörölte ki-kiszökkenő könnyeit. Megvető pillantással figyeltem, ahogy anyám tűri és élvezi a férfi érintését, és kezdett minden zavarossá válni, olyannyira, hogy teljesen eluralkodott rajtam a pánik, s hirtelenjében már nem akartam az igazságot tudni. Féltem, hogy a hirtelen felszínre törő igazság fájdalmasabb lesz, mint azt eltudnám viselni. Minden kezdett eluralkodni felettem. Hát nem ezt akartad eddig? Az igazságot? Jegyezte meg epésen a belső énem, míg én hátrálva próbáltam beljebb engedni a kint ácsorgó felnőtteket.