Letter to Anne
Anastasia Hill

A nap sugarai csiklandozták az arcomat. Nagyot nyújtózva az ágyon éreztem ínycsiklandozó illatokat, amik az ajtó alatti kis résen kúsztak át. A takarótól megszabadítva a testemet mentem az asztalhoz, majd a kis cetlit elemelve onnan indultam meg az ajtó felé. Közelebb érve hozzá hallottam, hogy lentről férfi hangok hallatszódnak fel, és egy erősebb, mint a többi. Halkan kiosonva az ajtón álltam a lépcső tetején és hallgatóztam. Tudom, nem szép dolog, de nem tudtam mire vélni ezt a nagy hangzavart. Addig addig füleltem, amíg meg nem hallottam Anne hangját.
- Nagyon megváltoztál kisfiam... - hallgatott el egy percre, majd folytatta. - Nem az vagy, aki régen voltál, de így is szeretlek. Értsd meg, nem tehettem mást. Gemma megértette és beleegyezett. Próbáljuk őt megérteni, aranyos lány.
- Tényleg? Ezernyi aranyos lány van, aki hajléktalan az utcán! Vagy talán többen foglalták el a szobámat? Nem tudom anya, hogy-hogy képzelted, hogy egy idegent költöztetsz az én magánszférámba. - emelte fel hangját a fiú, mire lábaim elindultak le a lépcsőn. A nappaliba érve szinte minden szempár rám szegeződött. Öt fiú ácsorgott a nappaliban és Anne-el szemben volt, aki dühös szempárral üdvözölt engem. Harry, gondolom ő Anne fia. Erre akkor jöttem rá, amikor haraggal teli zöld szempárja találkozott az enyémmel, és jellegzetes arcvonása csakugyan olyan, mint Anne-é vagy Gemma-é. Szótlanul vettem rá lábaimat, hogy Anne felé vezessenek, majd kezemet kinyújtva adtam át neki a kis cetlit, amire este próbáltam értelmes dolgokat írni. Szeme a lapra meredt és olvasni kezdett. Láttam, hogy a fiúk mindannyian engem néznek, olykor-olykor Harry szeme a lapra téved, de Anne maga felé fordítva nem engedett arra rálátást. A lap felől felnézve lépet egyet, így ért egészen elém.
- Istenem! - ölelt át szorosan, amit viszonoztam. Meglepett a tettem, meglepett, hogy viszonoztam az ölelését, és melegséggel töltött el, hogy szeretnek. - Ana! - tolt el egy kicsit magától, majd könnyeit letörölve mosolyodott el egy kicsit. - Hadd mutassam be a fiamat, Harry-t. - húzott a fia elé, aki nem tetsző pillantással mért végig, majd hátat fordítva nekem ült le a kanapéra. Szóval utál. Nem meglepő, szinte csodálkoztam volna, ha karjai közé von.
- Ne is törődj vele, most morci a kicsi baba. - lépett elém egy kék szemű barna hajú, hózenetrógeres fiú, akinek letörölhetetlen mosoly díszelgett az arcán. - Ennek az idiótának vagyok a barátja és a banda társa. Louis Tomlinson a becses nevem, örülök, hogy megismerhettelek kedves... - hallgatott el és érdeklődő pillantást vetett rám.
- Ana, Ana a neve. - szólalt meg mögülem Anne, aki óvóan tartotta kezét a vállamon.
- Szia! Niall Horan vagyok. - lépett elém a szöszi fiú, kinek fura akcentusa volt - A banda egyetlen ír tagja. - nevetett fel, majd tovább állt. Hát ezért volt olyan fura.
- Liam Payne! Örülök, hogy megismerhettelek, Ana! - rázta meg gyengéden a kezemet, majd csatlakozott a többiekhez. Az utolsó fiú döbbent szemmel nézett végig rajtam, mogyoróbarna szeme szinte ámulatba ejtett. Közelebb lépve hozzám csapott meg a cigarettafüst szaga, ami sejtette, hogy az előttem álló sötét hajú fiú bizonyosan dohányzik.
- Zayn Malik! - mosolyodott el, keze még mindig kezemet érintette. - Szóval... - vakarta meg a tarkóját, kereste a szavait. - Te vagy Harry újdonsült húga? - nevetett fel kínosan, amire akaratlanul is, de mosolyra húzódott a szám. Annyira válaszoltam volna, próbáltam a hangomat visszaszerezni, de még mindig a mély sötét bugyrában volt, anyámékat gyászolva.
- Isten ments, hogy egy ilyen húgom legyen. - ejtette ki hangosan a szavait Harry, mire mindannyian rá szegeztük a tekintetünket. - Még csak nem is beszél! Mi történt? Néma?
- Harry olyan egy bunkó pöcs vagy! - ütötte vállon Gemma, majd felállva hozzám sétált. - Gyere Ana, menjünk fel, nézünk neked valami ruhát. - küldött felém egy kedves mosolyt, majd a kezemnél fogva húzott az emeletre. A szobájába beérve vettem észre az ágyon pihenő cicát, aki olyan nyugodtan aludt, hogy fel sem riadt az érkezésünkre. Gemma az ágyra leültetve kezdett el kutatni a szekrényébe, majd egy csinos ruhát előkapva nyújtotta felém. Kérdő pillantással figyeltem őt, nem tudtam mire vélni, hogy így ki akar öltöztetni, jó lett volna nekem egy egyszerű póló is, hiszen nem szoktam hozzá az ilyen...gazdagoknak való ruhákhoz. Gemma az ölembe helyezve a ruhát fordult sarkon és hagyta el a szobát, gondolom amiatt, hogy nyugodtan fel tudjam magamra venni. A tükör előtt bámulom magamat és nézem, hogy néhány helyen bizony eléggé bő a ruha. Ez nem Gemma hibája, hiszen hibátlan alakja van, én vagyok túl gebe. Halk kopogtatásra kaptam fel a fejemet, majd az illető, - gondolom tudta, hogy nem fog választ kapni - benyitott. Váratlan meglepetésként ért az ajtón belépő sötét hajú fiú jelenléte, aki maga mögött becsukva az ajtót indult meg felém.
- Csinos vagy! - ült le mellém az ágyra, várta a válaszomat. - Gondoltam beszélhetnénk... - húzta szét kabátját, kezében megjelent egy jegyzettömb és egy toll. - Nem kell beszéd ahhoz, hogy beszélgethessünk. Ha neked így könnyebb, akkor talán... - nézett rám aggódó tekintettel. Félt, félt, hogy elutasítom az ajánlatát. Tulajdonképen a gesztus, amit most tett, maga volt a megtestesítő öröm. Nem gondoltam volna, hogy pár perc ismeretség után, majd törni fogja magát, hogy a néma, otthontalan lányt megismerje. Egy bólintás volt az, ami a válaszomat adta, így mosolyra húzva a száját nyújtotta felém a kis füzetet és a tollat.
Szióó
VálaszTörlésééééééés, IMÁDOM!
De bunkó vagy Harry!!!! Szúrós szemekkel nézem a monitort:D! Hát ilyet! Még hogy néma! Gondolkozoon már, tudja egyáltalán hogy mit mondott?! És Zayn meg aranyos, még bókol is neki:$! Várom a folytatást! :) Em xx
Emi, Emi és Emi!:)
TörlésGondoltam, hogy nem lesz kedvencetek Harry, de így alkottam meg őt a fejembe:\ Zayn meg, maga a megtestesült lovag:')
Köszi szépen , hogy írtál!:) Sietek!;)
Sok-sok puszi, Wh ite:*
Nem is tudod mennyire örülök ennek a résznek, ilyen fárasztó nap után... köszönöm:)) Egyébként imádom ahogyan befejezed, mindig izgatottan várom a következő részt:D
VálaszTörlésÖrülök, hogy nem csak nekem vannak fárasztó napjaim!:) Szombaton mindenre fény derül! :)) Néha kicsit (de csak kicsit!) gonosznak érzem magamat, hogy így fejezem be a dolgokat. De, abban a hitben élek, hogy aggodalom, izgalom stb. nélkül nem élet az élet, és így lesz addig is min gondolkodni,várni:))
TörlésImáádoooom!!! Nagyon siess a kövivel már nagyon várom.!!^^ Nagyon-nagyon-nagyon (stb.) jól írsz.:))
VálaszTörlésJeee!!!:)))
TörlésIgyekszem, igyekszem és igyekszem!:)
Köszönöm a dicséretet és a kommentet is!:)
Sok-sok puszi, Wh ite:*
Nagyon nagyon jó ez a rész is! Siess a kövivel! Imádom az írásodat!*-*
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik!:)) Sietek, ígérem!:)) :*
TörlésKöszi,hogy írtál!:)
Sok-sok puszi, Wh ite:*
Hát igen a mi kis Hazzank nem éppen kedvesen viselkedik Ana- val, de remélem ez a jövőben máshogy lesz.... :) és Zayn... na ő viszont nagyon cuki... :)
VálaszTörlésGratulálok ehez a részhez is :)
puszi: Beby