NINTH CHAPTER

Perrie...

Zayn Malik

A tegnap este után nyugtató volt mellette aludni. Fogalmam sincs, hogy miért, de megnyugtat a közelsége és egy olyan érzés fog el, ami arra késztet, hogy vele legyek. Nem tudom minek tudható be ez az érzelem, barátság vagy esetleg testvéri szeretet, de erre sajnos tudom a választ. Ez az érzés már jóval több, mint egy egyszerű barátság és félő, ha nem uralkodok magamon és tartom észben azt, hogy Ana amolyan tiltott zóna, akkor minden erőmmel azzal lennék, hogy ténylegesen is magam mellett tudhassam. Azonban ez sosem valósulhat meg, hiszen ott van Perrie, akit tényleg mindenkinél jobban szeretek és Ana-t sem akarnám egy ilyen megfontolatlan cselekedettel elveszíteni. Szóval most nagyjából ott tartok, hogy fogalmam sincs, hogy hol tartok. Nem akarok Ana-tól eltávolodni, hiszen én vagyok az egyetlen a fiúk közül, akiben kérdés nélkül megbízik. Erre éppenséggel az este folyamán jöttem rá, amikor mesélni kezdett a múltjáról. Egész este ezen törtem a fejemet, szinte semmit nem aludtam, hiszen valljuk be, csak a szüleiről van szó. Ép eszű ember erre csak azt mondaná, hogy rendben, vannak rokonai és barátai, akik segítenek neki ezt túlvészelni, de Ana-nál más a helyzet, nagyon más, hiszen megvallása szerint eddigi élete során csak a szülei voltak az egyetlen olyan emberek a környezetében, akik nem nézték ki őt. Fel sem tudom fogni, hogy egy ilyen lányt, hogy lehet utálni vagy esetleg átnézni rajta. Sajnos a mai világban túl sok az olyan ember, aki irigy a másikra csak azért, mert ő okosabb vagy szebb, vagy mind kettő.Annyira belemélyedtem megint ebbe az Ana-s témába, hogy észre sem vettem a zsebemben lapuló telefonom moraját. Gyorsan kihúzva onnan a kis készüléket siettem ki a szobából, hogy nehogy felébresszem a mélyen szuszogó angyalt. Az ajtót óvatosan becsukva magam mögött indultam le a lépcsőn, s közben kezemmel elhúztam az "elfogadás" címmel ellátott kis sávot. A kép, ami már jelezte, hogy ki hív szinte sürgősen villogott előttem.
- Szép jó reggelt szépségem! - ültem le a kanapéra.
- Neked lehet, hogy nagyon is jó, Zayn. - hangja a szokásosnál is dühösebb volt, amit értetlenül fogadtam.

- Mi a baj Perrie?
- Chh... - nevetett fel hangosan, de kacaja nem hangzott őszintének, sokkal inkább erőltetettnek - Láttam, hogy milyen jól el vagytok, Zayn! Vele táncolsz, de az, hogy még vele is alszol nem gondolod, hogy botrányos? Oké, belementem abba, hogy vele legyél, mert elvileg szüksége van rád, mellesleg hozzáteszem, hogy fogalmam sincs, hogy miért pont neked kell rajta segíteni, de nem ellenkeztem, belementem. Bíztam benned, Zayn, erre te meg összefekszel ilyen jött-ment csajokkal! - hadarta el szavait. Abban a pillanatban szinte tátott szájjal meredtem magam elé.
- Na, álljon meg a menet! - álltam fel, majd a cigis dobozt előhúzva a nadrágom hátsó zsebéből indultam ki az erkélyre. - Perrie az, hogy vele aludtam nem azt jelenti, hogy már le is feküdtünk. Egyáltalán honnan tudsz te ezekről? - vettem számba egy szál cigit, majd a tűz alá téve gyújtottam meg. Jólesően szívtam belőle egy nagyot és szinte azonnal éreztem, ahogy a nikotin végigjárja a testemet, így ellazítva azt. Belegondoltam a tegnap estébe, hogy ki szólhatott Perrie-nek és egyből a fejembe villant egy név. - Harry. - szinte suttogtam szavaimat, miközben a cigarettát ismételten a számhoz emeltem. - Perrie... - fújtam ki a tüdőmben felgyülemlett füstöt - Szeretném, ha megismernéd Ana-t. Akkor mindent tisztábban látnál. Tudod nagyon fáj, hogy nem nekem hiszel, hanem inkább valami holmi pletykának, aminek nincs valóság alapja. Szeretlek Perrie és csak azért aludtam vele, mert nem volt más szabad szoba és az, hogy én vagyok vele, én segítem az azért van, mert nekem nyílik meg teljes egészében. 
- Oh, ugyan kérlek Zayn... Azt hiszed, hogy olyan naiv vagyok, hogy elhiggyem azt, hogy egy nővel aludtál, de nem volt semmi? Láttam azt a kicseszett képet, Zayn! Látom Ana arcát és, ahogy egymáshoz bújtok. Harry csak jót akar, tudatni velem, hogy ti...ti mennyire jól el vagytok egymással.
- Tudod mit akar Harry? Rohadtul nem segíteni, hanem szétválasztani! Amióta Ana itt van egy kibaszott jó cselekedete nem volt! - álltam fel idegesen a helyemről, majd dühömben letettem a telefont. A lakásba belépve csapott meg a tegnap esti tömény alkohol szaga, ami még mindig átjárta a lakást. Már lassan delet üt az óra, de még mindig csak egyedül vagyok ébren. Hihetetlen számomra, hogy Harry idáig elment, hogy ennyire aljas csak azért, hogy Ana-nak és nekem bajt okozzon. Nem tudom meddig ücsöröghettem a kanapén, meredtem magam elé a semmibe, de annyira eszméltem fel, hogy a fiúk hevesen ültek le mellém. A konyhában már Anne sürgött-forgott Gemmával és Ana-val együtt. Harry-t megpillantva álltam fel a helyemről, majd határozott léptekkel léptem ki az erkélyre. A földre leülve meredtem a borús tájba, ami most   az esőtől ázott London-t juttatta eszembe. Tudatosult bennem, hogy a mai napon vissza kell térnünk a magunk kis világába, ahol nincs ott Ana.
- Szia! - csendült fel angyali hangja, mintha érezte volna, hogy pont rá gondolok.
- Szia, Ana! - tekintetemmel még mindig a tájat vizslattam és megoldást kerestem, megoldást arra, hogy valamilyen módon magunkkal vigyük Ana-t.
- Gyere, mindenki rád vár. Az ebéd már az asztalon van. - érintette meg vállamat. Kezét megragadva indultunk be együtt az ebédlőbe, ahol már mindenki az asztalnál ült, és várt, hogy elkezdhesse az étkezést. Szótlanul foglaltam helyet Ana mellett, majd miután mindenki kiszedte a magának gondolt ételmennyiséget én következtem. Magamba merülve kavargattam kanalammal a levest, amikor a villanykörte szinte hangot adva magának jelent meg a fejem fölött. Mosolyra húztam a számat, fejemet felemelve tárult elém a kép, ahogyan mindenki hevesen falva az ínycsiklandozó levest.
- Ana dolgozni szeretne. - törtem meg a csendet, mire mindenki kanala hangot adott a dolognak. - Arra gondoltam, hogy dolgozhatna nálunk valamit. A bandában, asszisztens vagy hasonló. - rántottam meg a vállamat, majd kanalamra egy kis levest helyezve emeltem a számhoz.
- Nekem tetszik ez az ötlet. - reagált rá először Liam, majd a többiek is hasonló hozzászólással vitatták meg a feltett ötletemet.
- Erről Ana-t kérdezzétek meg, hiszen neki kell döntenie erről. - szakította meg a fiúk által okozott hangzavart Anne, így mindenki tekintete Ana-ra hangolódott. 
- Nem akarok a terhetekre lenni. Így is annyi mindent köszönhetek nektek... - borult pírba az arca, ami akaratlanul is, de mosolyra késztetett.
- Ez az! Nehogy velünk jöjjön már. Így is két teljes napig kellett kibírnom vele, elég volt ennyi. - hőkölt fel Harry. Itt a csodás pillanat, betelt az a bizonyos pohár.
- Ó, tényleg? Akkor valószínűleg ezért küldtél tegnap Perrie-nek képet, nem? Mert ma reggel eléggé idegesen hívott fel, hogy te voltál olyan kedves felvilágosítani őt, hogy én mit is csinálok Ana-val. Csak tudod mi a baj, Harry? Az, hogy te csak rosszat akarsz és fogalmad sincs semmiről! Én a helyedben vigyáznék magamra és próbálnék egy kicsit magamba nézni.
- Hogy mit csináltál Harry? - dülledtek ki Louis szemei a fiú mellett. Amióta megérkeztünk Harry-hez, és amióta így viselkedik Ana-val szinte mindannyian eltávolodtunk tőle.
- Küldött egy képet Perrie-nek rólam meg Ana-ról. Perri még azt is elárulta, hogy voltál olyan kedves arról tájékoztatni őt, hogy együtt aludtam Ana-val. A-L-U-D-T-A-M! Harry tudod mi ez a fogalom? Arról meg ne is beszéljünk, hogy tegnap, milyen arcátlan módon viselkedtél Ana-val az este folyamán. Ana velünk jön, ebbe törődj bele és ne a düh vezéreljen. Nem érdekel magaddal mit csinálsz, hogy emiatt leiszod magadat, de engem Ana-t és Perrie-t hagyd ki belőle! - az asztaltól felállva ragadtam meg a csendben figyelő lány kezét, majd a szobája felé igyekezve vittem be oda. Jó volt kiadnom magamból az érzéseket és közölni Harry-vel, hogy valójában most milyen érzések járkálnak bennem. Fogalmam sincs, hogy mi lesz velünk Perrie-vel, de remélem, hogy még nincs veszve semmi sem. Minden erőmmel arra fogok törekedni, hogy kibéküljek vele és tisztázzam ezt az állítólagos megcsalást. 
- Összevesztél a barátnőddel, miattam?
- Ana az egész Harry miatt van, nem miattad! Segítek bepakolni neked! - húztam mosolyra a számat. Rossz volt őt így látni, ilyen megtörtnek csak azért, mert Harry olyan, amilyen. Tudtam, hogy Perrie miatt gyötri magát, hogy ez mind az ő hibája, de ez egyáltalán nincs így. Erről Harry tehet, hiszen ő állított olyat, ami egyáltalán nem igaz. Így itt vagyok most én, egy sztár, akinek két dolgot is rendbe kell hozni az életében, illetve tisztáznia. Ana-t rendbe szedni és Perrie-vel tisztázni a dolgokat, amik egyáltalán nem voltak igazak. Miután Ana bőröndjét teljes mértékben csordultig pakoltuk - igaz nem volt sok ruhája, de Gemma szó nélkül adott neki - úgy döntöttem, hogy indulásig szívok még egy agytisztító cigarettát. Semmivel sem törődtem, mindenkin átnéztem ugyanis nem volt kedvem a kíváncsiskodó tekintetekkel számolni. Kilépve az erkélyre tudatosult bennem, hogy bizony ám Angliához híven hideg van. Egy száll pólóban nem túl okos ötlet kint állni a fagyban csakis azért, hogy a tüdőmet károsítsam.
- Kijöhetek? - csendült fel az ajtóból Louis hangja. Egyet szívva a cigarettából bólintottam egyet, mire maga mögött becsukva az ajtót lépett közelebb hozzám. - Lassan indulunk.
- Térj a lényegre Louis. - testemmel felé fordultam, a cigarettát elnyomtam.
- Mi történt Zayn? És mielőtt azt mondod, hogy kérdezzem Harry-t, megtettem, de senkinek sem mondott semmit, mindössze annyit, hogy "Csak rávilágítottam a dolgokra" - formált macskakörmöt ujjaival. 
- Reggel felhívott Perrie... - sóhajtottam, fejemmel a cipőmet kezdtem el nézni, valahogy most olyan érdekesnek bizonyult. - elvileg Harry küldött neki egy képet rólam és Ana-ról, és, ha ez nem lenne elég még azt is közölte vele, hogy együtt töltöttük az éjszakát. Perrie neki hisz, Harry terve sikerrel járt és most... - sóhajtottam egy nagyot. - fogalmam sincs, hogy mi is van. - tártam szét a karjaimat, kezem idegesen túrt bele a hajamba.
- Meg fog bocsátani, Zayn! Emiatt ne aggódj. Harry-vel viszont fogalmam sincs, hogy mi van.Nem ismerek rá, ahogy a többiek sem. Tegnap beszélgettem Gemma-val, de ők is tanácstalanok Anne-el egyetemben. Az idő, majd mindent rendbe hoz haver! - ütögette meg a hátamat, majd együtt felállva indultunk be a nappaliba, ahol már az indulásra kész csapat várt minket. Ana-t szorosan magamhoz öleltem és azt kívántam, hogy bárcsak minden a régi kerékvágásba menne.