Smoke, Alcohol and a Hard night...
Anastasia Hill
Szóval... itt állok én a tizenkilenc éves csőd a tükör előtt, egy meseszép koktélruhába, amit Gemma erőszakolt rám. Szó sincs arról, hogy emiatt most haragudnék Harry nővérére, csak... most hirtelenjében annyira furcsa minden számomra, a sok szeretet, a törődés és ez a rengeteg minden amit tesznek értem. Természetesen Zayn-nek a lelkére kötöttem, hogy amíg nem találok olyan állást, amit könnyen tudok végezni és nem kell hozzá semmilyen féle diploma, addig tartsa erről a dologról a száját, hiszen sejtem Anne reakcióját a 'dolgozni akarok, hogy megháláljam azt a sok mindent, amit tettetek értem' dologra. Visszatérve a bulira csak annyit említenék meg, hogy mire hazaértünk a ház már teljes felkészültségben állt, hála a többi fiúnak és Gemmának, akik jobbnak tartották, hogy ránk bízzák a vásárlást. Természetesen sejtettem, hogy a dologban azért az is benne van, hogy próbálják Harry-t arra rávilágítani, hogy talán annyira nem is vagyok rossz, mint, ahogy ő gondolja, de ez a próbálkozás szerintem már rég kudarcba fulladt. Harry fejébe vette, hogy én vagyok a rossz és a gonosz, amiért a családjába befurakodva túrtam őt ki, de ez koránt sincs így. Szeretném majd egyszer elmagyarázni neki a dolgokat, hogy valójában mi is történt velem és egyáltalán nem az volt a célom, hogy őt kitúrjam, de ez a beszélgetés még jócskán várat magára. Annyira mélyen el tudok az ilyen dolgokon gondolkodni, hogy egyszerűen észre sem veszem, közben mennyire is telik ilyenkor az idő. A zene már lent jócskán hangot ad magának és a fiatalok hangja is feláramlik a lépcsőtől nem messze lévő kis szobába. A legaggasztóbb a dologban az, hogy az este folyamán Harry régi barátaival kell találkoznom és valószínűleg innom. Eddigi életemben még egyszer sem vettem rész ilyen összejövetelen vagy nevezhetjük ezt eseménynek, sőt, ha belegondolok abba, hogy szinte az este folyamán csak az alkoholt tudhatom magamnak, mint ital, beleborzongok. Mély levegőt véve indultam meg az ajtó felé, majd kezeimet óvatosan helyeztem el a kilincsen. Most légy erős Ana! - suttogtam, nehogy valaki meghallja, hogy igenis rettegek a mai éjszakától. Ruhámon még utoljára igazítva indultam le a lépcsőn, ahonnan már a részeg fiatalok hangja hallatszódott.
- Ana! - kiáltott fel Louis, akinek már az egyenesen menés gondot okozott. A zene hirtelen elhalkult, a szobában lévő összes szem rám szegeződött, ami arra késztetett, hogy rögtön pírba boruljak. Louis elém érve egy pohár alkoholos italt nyomott a kezembe, amibe óvatosan kóstoltam bele. Kóla és valami számomra idegen íz. - Whisky és kóla! - nevetett fel, mintha valami világrengető viccet mesélt volna. - Gyenge! Gyere táncoljunk! - húzott maga után, mire egy kis ital lötykölődött ki a poharamból. A szoba közepére állva húzott fel az asztalra, ahol arra biztatott, hogy a poharam tartalmát igyam ki. Az üres poharat átnyújtottam neki, majd kezét a derekamra helyezve kezdte el azt a zene ritmusára ringatni. - Csak megmutatom! - mosolyodott el, kezét kezdte egyre lazábban tartani. Egy idő után már én is tudtam a ritmussal együtt mozogni, és éreztem, hogy ez a Whisky-s kólának köszönhető, amit Louis hozott nekem. - Gyere! Zayn már keres, hozok neked még egy italt! - emelt le az asztalról, majd a tömegben eltűnt. Jó kislány módjára álltam az asztal mellett, amikor Zayn mogyoróbarna szemei jelentek meg előttem, amik a kelleténél jóval erősebben csillogtak. Egy poharat tartott a kezében, amit egy mosollyal az arcán nyújtott át nekem. Kezeit vállamra téve húzott arrébb, ahol kevesebben voltak, így könnyítve a dolgunkat.
- Mizu, Ana? - ölelt szorosan magához. - Jól nézel ki! Gemma jó munkát végzett! - tolt el magától, kacsintott egyet, majd italából nagyot kortyolt. Poharamra szegezve a tekintetemet tudatosult bennem, hogy bizony ez egy újabb adag Louis lötty, így számhoz emelve húztam le ismét. Talán eltűnt az a lány, akit megismertek? Vétek-e vajon, amit most csinálok? És igen...megint itt tartunk ezeknél a bugyuta kérdéseknél, amikkel nap mint nap foglalkozok. De mégis mi értelme ennek? Miért töröm magamat a kérdéseken? Talán azért, hogy választ kapjak a számtalan dologra, amik értetlenül állnak a kis fiókomban, hogy választ kapjak rájuk. Tippelni se mernék, hogy mennyi idő esett ki, mert jócskán becsiccsentettem az már biztos, de ami nyugtat, hogy Zayn-nel táncolok, kitudja mennyi ideje. Keze óvóan öleli a derekamat, fejét a vállamon pihenteti és így dülöngélünk jobbra balra. Viszont, ami igencsak zavaró, hogy iszonyatosan meleg van idebent.
- Zayn! - ráztam meg egy kicsit, mire ijedten pattant fel vállamról. - Nagyon melegem van, egy kicsit kimegyek, rendben? - simítottam végig arcán, tekintete már tisztább volt, mint a legelején. Kezdett ő is józanodni, ami kissé könnyítette a dolgomat. Egy bólintással reagált, majd hátat fordítva nekem ült le a kanapéra Liam mellé. Kabát, kardigán minden nélkül léptem ki a kertbe nyíló ajtón és hirtelen megcsapott a hideg, szúrós levegő kellemes érzést nyújtó szele. A forróság után, ami bent uralkodik jóleső ez az idő. Folyamatosan próbáltam nagyokat szippantani, hogy kitisztítsam a fejemet, hogy gondolkodjak a ma esti történéseken, de nem ugrott be még egy árva kép sem arról, hogy mi történt a kiesett időben. A falnak kényelmesen nekidőlve meredtem a messzi távolba, ami most feketén jelent meg szemem előtt, semmit sem mutatva magából. Az ajtó mellettem kinyílt, a meleg ködként áramlott ki rajta, viszont a látvány, ami fogadott meglepő volt. Harry lépett ki az ajtón egy ravasznak mondható mosollyal az arcán, majd maga mögött gondosan becsukva azt, lépett elém. Egyik kezével a falat támasztotta, míg a másikat maga mellett tartotta. Mélyen a szemembe nézett, mintha keresett volna ott valamit és az a mosoly... istenem szinte olvadni lehet tőle.
- Ez csak smink. - nevetett fel hangosan, szabad kezével az arcomhoz nyúlt. - Te korcs! - komolyodott el az arca. Szinte láttam, hogy minden eddigi rossz érzelme, amit én váltottam ki belőle végig fut egész testén. Féltem-e? Az nem kifejezés, rettegtem, hiszen ilyen állapotban kitudja, hogy mire képes. - Élvezed? - nevetett fel ismét, nem értettem mire céloz.
- Harry... - csendült fel hangom, szinte alig hallhatóan. - Menjünk be, ez a te estéd! - villantottam felé egy bátorító mosolyt, hátha megenyhül a szíve és eltávolodik tőlem.
- Igen! Ahogy mondod, az én estém volna, ha te nem utáltattál volna meg mindenkivel! Még a régi barátaim is csorgatják rád a nyálukat. Mindenki utál, érted? Miért beszélsz? Hm? Élvezed mi? - hárította rám a kérdéseit. Úgy érzi, hogy utálják őt? Most komolyan ennyire fafejű ez a gyerek? Ha csak fele annyira utálnák őt, mint engem, akkor joggal mondhatná, komolyan! De így, szinte semmi joga nincs. Egyáltalán nem tudja, hogy mi az, ha utálnak és kinéznek! - Élvezed, amikor ezt csinálja? - érintette meg kezeivel a derekamat, majd egyre lejjebbre helyezte a hangsúlyt - Érintett már meg így a híres Zayn Malik? - markolt bele a fenekembe, mire akaratlanul is, de hangosan sikítani kezdtem. A zene a lakásban gyors tempóban halkult el, majd az ajtó kicsapódott. Zayn alakja jelent meg előttünk, szeme szikrákat szórt, dühös volt. Liam kezével fogva Zayn-t akadályozta meg, hogy esetlegesen rosszat tegyen a zöldszemű szörnyeteggel.
- Takarodj be, és engedd el! - indult meg felénk Zayn, Liam-el a nyomában. Harry még egy utolsó gúnyos mosolyt villantott felém, majd eltolva magát a faltól ment vissza Liam társaságában a részegekkel teli helyre. Arcomon gyöngyökben folytak le a könnyek, még mindig nem fogtam fel, hogy mi is történt.
- Héé... - sietett oda hozzám, kezei óvóan szorítottak magához. - Bántott? - suttogta bele a fülembe, kezeivel a hátamat simogatta, szüntelenül.
- Nem. - szipogtam bele mellkasába. Teljesen eltolt magától, majd a zsebéből elővéve a cigarettás dobozát gyújtott rá. Késztetést éreztem, hogy kivegyem a szájából és elszívjam. - Adsz egy szálat? - töröltem meg a szememet, tekintete döbbent volt, nem erre számított.
- Nem tudom, Ana. Nem akarom, hogy rászokj vagy valami ilyesmi. - kínosan vezette hátra kezét egészen a tarkójáig, ahol időzött egy darabig.
- Kérlek, Zayn!
- A pokolba fogok kerülni. - sóhajtott egy nagyot, majd a dobozt előttem kinyitva nyújtotta oda. Egy szálat kiemeltem a dobozból, majd számba véve tettem a tűz alá, amit Zayn már odaadóan meggyújtott nekem. Egyet szippantottam a káros hatású cigarettából, majd fullasztó köhögés tört rám. Zayn szemei zavarosak voltak, de rögtön segítségemre sietett. - Látod Ana... - rázta meg a fejét, nem helyeselte, amit csinálok. - Harry miatt csinálod? - ültetett le a fotelba, ami a fal mellett helyezkedett el. Rutinosan emelte a cigarettáját a szájához, szívott belőle egyet, de tekintetét nem szakította el az enyémtől.
- Nem. - ráztam meg a fejemet, majd újra próbálkoztam a cigizéssel. Most már sokkal biztosabban szívtam bele, így nem tört rám az a fullasztó köhögés. - Azt mondta, hogy mindenki utálja miattam. - sóhajtottam, úgy éreztem, hogy az alkohol okozta érzés miatt szám jobban bírja a beszédet - Bárcsak tudná, hogy milyen az, amikor tényleg utálnak és kinéznek. Azt hiszi tudja,de én örültem volna, ha fele ennyire utáltak volna, mint őt. Sosem volt barátom. - nevettem fel kínomban. Ha belegondolok, hogy egy tizenkilenc éves lány most éli meg első buliját, most iszik és dohányzik először..., de épp ezért voltam én más. Kitűntem, de ezt éreztem jónak. - Egyedül anyuéknak beszélhettem mindenről. Ők voltak egyben a családom és a barátaim. Az iskolában átnéztek rajtam, én voltam a csóró lány. Dolgoztam minden nap iskola után, hogy a szüleimet segítsem. Minden napom ugyan olyan rossz volt, de mégis örültem, hogy szeretetben vagyok, amit anyáméktól kaptam meg. Minden nap felkeltem, iskolába mentem, dolgoztam, majd hazamentem. Nem volt semmi más aznap sem, kivéve, hogy... - hangom elhalkult, fejemet lehajtottam és kezeimet tördelni kezdtem. - munka után siettem haza, mivel ilyenkor mindig átbeszéltük anyuékkal a dolgokat, de a ház elé érve elfogott egy rossz érzés. Az ajtó nyitva volt, de az egész ház sötétségben úszott... Amilyen gyorsan csak tudtam berohantam, de csak anyámék holtestét találtam meg, azóta vagyok egyedül. - a cigarettát a neki kiállított kis tálkába nyomtam, így kioltva a tüzét. Tulajdonképpen csak most jöttem rá, hogy én egy cigaretta vagyok, akit akkor oltottak el, amikor mindenét elvették. A családját, a házát és...az életét.
- És mi történt utána? - szinte csak suttogott. Zayn hangja lágyabb volt, sajnálattal teli, de fáradt voltam. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy a többit megosszam vele.
- Szeretnék lefeküdni, Zayn. - sóhajtottam egy nagyot és lábaim szinte azonnal elindultak az ajtó felé. Egy kéz ragadta meg a combomat és szinte pillanatokon belül Zayn öléből élvezhettem a kilátást. Mellkasára helyeztem el a fejemet, miközben kezemmel a nyakában kapaszkodtam és így indult meg velem egészen az emeletig. Senki se figyelt ránk különösebb képen, hiszen mindenki el volt foglalva azzal, hogy jól érezze magát. A 'Harry' névvel ellátott ajtót kinyitva lépett be oda, majd lábával becsapva azt vitt egészen az ágyig. Felhajtotta a takarót, majd óvatosan, mintha törnék helyezett el ott. Az ágy szabad részéhez sétált át, majd egy gyors mozdulattal szinte azonnal mellettem termet. Tudtam, hogy ezzel talán félreérthető helyzetbe sodorja magát, de most az egyszer mondhatom el teljes szívemből, hogy nem érdekel.
Anastasia Hill
Szóval... itt állok én a tizenkilenc éves csőd a tükör előtt, egy meseszép koktélruhába, amit Gemma erőszakolt rám. Szó sincs arról, hogy emiatt most haragudnék Harry nővérére, csak... most hirtelenjében annyira furcsa minden számomra, a sok szeretet, a törődés és ez a rengeteg minden amit tesznek értem. Természetesen Zayn-nek a lelkére kötöttem, hogy amíg nem találok olyan állást, amit könnyen tudok végezni és nem kell hozzá semmilyen féle diploma, addig tartsa erről a dologról a száját, hiszen sejtem Anne reakcióját a 'dolgozni akarok, hogy megháláljam azt a sok mindent, amit tettetek értem' dologra. Visszatérve a bulira csak annyit említenék meg, hogy mire hazaértünk a ház már teljes felkészültségben állt, hála a többi fiúnak és Gemmának, akik jobbnak tartották, hogy ránk bízzák a vásárlást. Természetesen sejtettem, hogy a dologban azért az is benne van, hogy próbálják Harry-t arra rávilágítani, hogy talán annyira nem is vagyok rossz, mint, ahogy ő gondolja, de ez a próbálkozás szerintem már rég kudarcba fulladt. Harry fejébe vette, hogy én vagyok a rossz és a gonosz, amiért a családjába befurakodva túrtam őt ki, de ez koránt sincs így. Szeretném majd egyszer elmagyarázni neki a dolgokat, hogy valójában mi is történt velem és egyáltalán nem az volt a célom, hogy őt kitúrjam, de ez a beszélgetés még jócskán várat magára. Annyira mélyen el tudok az ilyen dolgokon gondolkodni, hogy egyszerűen észre sem veszem, közben mennyire is telik ilyenkor az idő. A zene már lent jócskán hangot ad magának és a fiatalok hangja is feláramlik a lépcsőtől nem messze lévő kis szobába. A legaggasztóbb a dologban az, hogy az este folyamán Harry régi barátaival kell találkoznom és valószínűleg innom. Eddigi életemben még egyszer sem vettem rész ilyen összejövetelen vagy nevezhetjük ezt eseménynek, sőt, ha belegondolok abba, hogy szinte az este folyamán csak az alkoholt tudhatom magamnak, mint ital, beleborzongok. Mély levegőt véve indultam meg az ajtó felé, majd kezeimet óvatosan helyeztem el a kilincsen. Most légy erős Ana! - suttogtam, nehogy valaki meghallja, hogy igenis rettegek a mai éjszakától. Ruhámon még utoljára igazítva indultam le a lépcsőn, ahonnan már a részeg fiatalok hangja hallatszódott.
- Ana! - kiáltott fel Louis, akinek már az egyenesen menés gondot okozott. A zene hirtelen elhalkult, a szobában lévő összes szem rám szegeződött, ami arra késztetett, hogy rögtön pírba boruljak. Louis elém érve egy pohár alkoholos italt nyomott a kezembe, amibe óvatosan kóstoltam bele. Kóla és valami számomra idegen íz. - Whisky és kóla! - nevetett fel, mintha valami világrengető viccet mesélt volna. - Gyenge! Gyere táncoljunk! - húzott maga után, mire egy kis ital lötykölődött ki a poharamból. A szoba közepére állva húzott fel az asztalra, ahol arra biztatott, hogy a poharam tartalmát igyam ki. Az üres poharat átnyújtottam neki, majd kezét a derekamra helyezve kezdte el azt a zene ritmusára ringatni. - Csak megmutatom! - mosolyodott el, kezét kezdte egyre lazábban tartani. Egy idő után már én is tudtam a ritmussal együtt mozogni, és éreztem, hogy ez a Whisky-s kólának köszönhető, amit Louis hozott nekem. - Gyere! Zayn már keres, hozok neked még egy italt! - emelt le az asztalról, majd a tömegben eltűnt. Jó kislány módjára álltam az asztal mellett, amikor Zayn mogyoróbarna szemei jelentek meg előttem, amik a kelleténél jóval erősebben csillogtak. Egy poharat tartott a kezében, amit egy mosollyal az arcán nyújtott át nekem. Kezeit vállamra téve húzott arrébb, ahol kevesebben voltak, így könnyítve a dolgunkat.
- Mizu, Ana? - ölelt szorosan magához. - Jól nézel ki! Gemma jó munkát végzett! - tolt el magától, kacsintott egyet, majd italából nagyot kortyolt. Poharamra szegezve a tekintetemet tudatosult bennem, hogy bizony ez egy újabb adag Louis lötty, így számhoz emelve húztam le ismét. Talán eltűnt az a lány, akit megismertek? Vétek-e vajon, amit most csinálok? És igen...megint itt tartunk ezeknél a bugyuta kérdéseknél, amikkel nap mint nap foglalkozok. De mégis mi értelme ennek? Miért töröm magamat a kérdéseken? Talán azért, hogy választ kapjak a számtalan dologra, amik értetlenül állnak a kis fiókomban, hogy választ kapjak rájuk. Tippelni se mernék, hogy mennyi idő esett ki, mert jócskán becsiccsentettem az már biztos, de ami nyugtat, hogy Zayn-nel táncolok, kitudja mennyi ideje. Keze óvóan öleli a derekamat, fejét a vállamon pihenteti és így dülöngélünk jobbra balra. Viszont, ami igencsak zavaró, hogy iszonyatosan meleg van idebent.
- Zayn! - ráztam meg egy kicsit, mire ijedten pattant fel vállamról. - Nagyon melegem van, egy kicsit kimegyek, rendben? - simítottam végig arcán, tekintete már tisztább volt, mint a legelején. Kezdett ő is józanodni, ami kissé könnyítette a dolgomat. Egy bólintással reagált, majd hátat fordítva nekem ült le a kanapéra Liam mellé. Kabát, kardigán minden nélkül léptem ki a kertbe nyíló ajtón és hirtelen megcsapott a hideg, szúrós levegő kellemes érzést nyújtó szele. A forróság után, ami bent uralkodik jóleső ez az idő. Folyamatosan próbáltam nagyokat szippantani, hogy kitisztítsam a fejemet, hogy gondolkodjak a ma esti történéseken, de nem ugrott be még egy árva kép sem arról, hogy mi történt a kiesett időben. A falnak kényelmesen nekidőlve meredtem a messzi távolba, ami most feketén jelent meg szemem előtt, semmit sem mutatva magából. Az ajtó mellettem kinyílt, a meleg ködként áramlott ki rajta, viszont a látvány, ami fogadott meglepő volt. Harry lépett ki az ajtón egy ravasznak mondható mosollyal az arcán, majd maga mögött gondosan becsukva azt, lépett elém. Egyik kezével a falat támasztotta, míg a másikat maga mellett tartotta. Mélyen a szemembe nézett, mintha keresett volna ott valamit és az a mosoly... istenem szinte olvadni lehet tőle.
- Ez csak smink. - nevetett fel hangosan, szabad kezével az arcomhoz nyúlt. - Te korcs! - komolyodott el az arca. Szinte láttam, hogy minden eddigi rossz érzelme, amit én váltottam ki belőle végig fut egész testén. Féltem-e? Az nem kifejezés, rettegtem, hiszen ilyen állapotban kitudja, hogy mire képes. - Élvezed? - nevetett fel ismét, nem értettem mire céloz.
- Harry... - csendült fel hangom, szinte alig hallhatóan. - Menjünk be, ez a te estéd! - villantottam felé egy bátorító mosolyt, hátha megenyhül a szíve és eltávolodik tőlem.
- Igen! Ahogy mondod, az én estém volna, ha te nem utáltattál volna meg mindenkivel! Még a régi barátaim is csorgatják rád a nyálukat. Mindenki utál, érted? Miért beszélsz? Hm? Élvezed mi? - hárította rám a kérdéseit. Úgy érzi, hogy utálják őt? Most komolyan ennyire fafejű ez a gyerek? Ha csak fele annyira utálnák őt, mint engem, akkor joggal mondhatná, komolyan! De így, szinte semmi joga nincs. Egyáltalán nem tudja, hogy mi az, ha utálnak és kinéznek! - Élvezed, amikor ezt csinálja? - érintette meg kezeivel a derekamat, majd egyre lejjebbre helyezte a hangsúlyt - Érintett már meg így a híres Zayn Malik? - markolt bele a fenekembe, mire akaratlanul is, de hangosan sikítani kezdtem. A zene a lakásban gyors tempóban halkult el, majd az ajtó kicsapódott. Zayn alakja jelent meg előttünk, szeme szikrákat szórt, dühös volt. Liam kezével fogva Zayn-t akadályozta meg, hogy esetlegesen rosszat tegyen a zöldszemű szörnyeteggel.
- Takarodj be, és engedd el! - indult meg felénk Zayn, Liam-el a nyomában. Harry még egy utolsó gúnyos mosolyt villantott felém, majd eltolva magát a faltól ment vissza Liam társaságában a részegekkel teli helyre. Arcomon gyöngyökben folytak le a könnyek, még mindig nem fogtam fel, hogy mi is történt.
- Héé... - sietett oda hozzám, kezei óvóan szorítottak magához. - Bántott? - suttogta bele a fülembe, kezeivel a hátamat simogatta, szüntelenül.
- Nem. - szipogtam bele mellkasába. Teljesen eltolt magától, majd a zsebéből elővéve a cigarettás dobozát gyújtott rá. Késztetést éreztem, hogy kivegyem a szájából és elszívjam. - Adsz egy szálat? - töröltem meg a szememet, tekintete döbbent volt, nem erre számított.
- Nem tudom, Ana. Nem akarom, hogy rászokj vagy valami ilyesmi. - kínosan vezette hátra kezét egészen a tarkójáig, ahol időzött egy darabig.
- Kérlek, Zayn!
- A pokolba fogok kerülni. - sóhajtott egy nagyot, majd a dobozt előttem kinyitva nyújtotta oda. Egy szálat kiemeltem a dobozból, majd számba véve tettem a tűz alá, amit Zayn már odaadóan meggyújtott nekem. Egyet szippantottam a káros hatású cigarettából, majd fullasztó köhögés tört rám. Zayn szemei zavarosak voltak, de rögtön segítségemre sietett. - Látod Ana... - rázta meg a fejét, nem helyeselte, amit csinálok. - Harry miatt csinálod? - ültetett le a fotelba, ami a fal mellett helyezkedett el. Rutinosan emelte a cigarettáját a szájához, szívott belőle egyet, de tekintetét nem szakította el az enyémtől.
- Nem. - ráztam meg a fejemet, majd újra próbálkoztam a cigizéssel. Most már sokkal biztosabban szívtam bele, így nem tört rám az a fullasztó köhögés. - Azt mondta, hogy mindenki utálja miattam. - sóhajtottam, úgy éreztem, hogy az alkohol okozta érzés miatt szám jobban bírja a beszédet - Bárcsak tudná, hogy milyen az, amikor tényleg utálnak és kinéznek. Azt hiszi tudja,de én örültem volna, ha fele ennyire utáltak volna, mint őt. Sosem volt barátom. - nevettem fel kínomban. Ha belegondolok, hogy egy tizenkilenc éves lány most éli meg első buliját, most iszik és dohányzik először..., de épp ezért voltam én más. Kitűntem, de ezt éreztem jónak. - Egyedül anyuéknak beszélhettem mindenről. Ők voltak egyben a családom és a barátaim. Az iskolában átnéztek rajtam, én voltam a csóró lány. Dolgoztam minden nap iskola után, hogy a szüleimet segítsem. Minden napom ugyan olyan rossz volt, de mégis örültem, hogy szeretetben vagyok, amit anyáméktól kaptam meg. Minden nap felkeltem, iskolába mentem, dolgoztam, majd hazamentem. Nem volt semmi más aznap sem, kivéve, hogy... - hangom elhalkult, fejemet lehajtottam és kezeimet tördelni kezdtem. - munka után siettem haza, mivel ilyenkor mindig átbeszéltük anyuékkal a dolgokat, de a ház elé érve elfogott egy rossz érzés. Az ajtó nyitva volt, de az egész ház sötétségben úszott... Amilyen gyorsan csak tudtam berohantam, de csak anyámék holtestét találtam meg, azóta vagyok egyedül. - a cigarettát a neki kiállított kis tálkába nyomtam, így kioltva a tüzét. Tulajdonképpen csak most jöttem rá, hogy én egy cigaretta vagyok, akit akkor oltottak el, amikor mindenét elvették. A családját, a házát és...az életét.
- És mi történt utána? - szinte csak suttogott. Zayn hangja lágyabb volt, sajnálattal teli, de fáradt voltam. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy a többit megosszam vele.
- Szeretnék lefeküdni, Zayn. - sóhajtottam egy nagyot és lábaim szinte azonnal elindultak az ajtó felé. Egy kéz ragadta meg a combomat és szinte pillanatokon belül Zayn öléből élvezhettem a kilátást. Mellkasára helyeztem el a fejemet, miközben kezemmel a nyakában kapaszkodtam és így indult meg velem egészen az emeletig. Senki se figyelt ránk különösebb képen, hiszen mindenki el volt foglalva azzal, hogy jól érezze magát. A 'Harry' névvel ellátott ajtót kinyitva lépett be oda, majd lábával becsapva azt vitt egészen az ágyig. Felhajtotta a takarót, majd óvatosan, mintha törnék helyezett el ott. Az ágy szabad részéhez sétált át, majd egy gyors mozdulattal szinte azonnal mellettem termet. Tudtam, hogy ezzel talán félreérthető helyzetbe sodorja magát, de most az egyszer mondhatom el teljes szívemből, hogy nem érdekel.
Nagyon jóó! Fantasztikusan írsz, ne hagyd abba!:D
VálaszTörlésIgen is főnök!:)
TörlésNagyon jóó! Imádom. Felállt a nemlétező szőr a hátamon a 'Harry'-s résznél. Szegény Ana. És Harry, hogy azt hiszi, hogy utálják://.
VálaszTörlésZayn....awww olyan aranyoooos! Tökre zabálom. köviiiiiiit:33!
Bell
Igyekszem, ahogy csak tudok, drága!:)
TörlésKöszi, hogy írtál!:)
Sok-sok puszi, W. Susan. :*
*.* Imádom! Elképesztő ahogyan írsz ! Zayn olyan aranyos! Hamar kövit !! :)
VálaszTörlésÉn meg titeket imádlak!:)
TörlésIgyekszem!:)
Köszi, hogy írtál!
Sok-sok puszi, W. Susan :*
annyira nagyon jó,most olvastam el az eddigi részeket,és nagyon jó :)
VálaszTörlésZayn nagyon édes,és Harry is lehetne egy kicsit kedvesebb Ana-val:$
sieess! xx
Annyira örülök, hogy ennyien jelzitek, hogy tetszik!:)
TörlésÜdvözöllek a csapatban!:)
Köszi, hogy írtál!:)
Sok-sok puszi, W. Susan. :*
I-M-Á-D-O-M!!!!!!!!
VálaszTörléspuszi: Beby :))